No persze nem déligyümölcsökről lesz szó:) Amikor mi még csak nyereg alatt puhítottuk a húst és Rómában is csak 100 évvel vagyunk Cézár uralma előtt, a kíniak már működtették a modern hivatalnok-rendszer ősét. A későbbi korokban a hivatalnokok népes seregéről kapta Kína a „mandarin-állam” elnevezést. A bürokráciát a kínaiak találták ki és fejlesztették tökélyre, amit a „vén Európa” csak a XIX. Században kezdett el következetesen alkalmazni. A bürokrácia (szó szerint: „hivatalnok uralom”) a legrövidebb fogalmában annyit tesz, hogy az állam a feladatokat lebontja az egyes hivatalnokok hatáskörére, mindenki csak a hatás- és feladatkörében járhat el, annak elvégzéséért felelős, a felelősségteljes posztok elnyeréséért pedig meg kell küzdeni versenyvizsgákon, azokra csak a legalkalmasabbak kerülhetnek. Ilyen versenyvizsgákról  i.e. 165-ből van az első írásbeli feljegyzésünk, a rendszer azonban még korábbra nyúlik vissza.

 A tudás hatalma Kínában konkrét értelmet nyert, nemcsak szellemi hatalmat, hanem materiális, „kézzel fogható” hatalmat is jelentett: az írástudók rétege a kínai társadalom kiváltságos rétegének számított, a büntetések alól legtöbbször immunitást élveztek, ha el is követtek bármilyen bűncselekményt, tettüket enyhébben ítélték meg, mint egy átlagemberét, ha meg is büntették őket, ezek nagy részét pénzzel megválthatták és széles körű előjogokat élveztek. Nem csoda, hogy a kínai társadalom tagjai leginkább az írástudók rétegébe szerettek volna tartozni, odáig azonban nagyon hosszú volt az út…

 Szemben az európai gyakorlattal, ahol egészen kivételes dolog volt az, hogy egy jobbágy felemelkedjen a nemesi rétegbe, Kínában nem ütközött ekkora nehézségekbe az, hogy egy alacsonyabb státuszú szülők gyerekéből írástudó váljon. Persze a statisztikák szerint inkább a gazdagabb szülők gyerekeiből vált bürokrata, bár az alacsonyabb sorból érkezettek sem számítottak kivételes jelenségnek. (Mint ahogy kicsiny hazánkban egészen kivételes jelenségnek számított az, hogy Bakócz Tamás egykori jobbágyfiúból esztergomi érsek lett.) Az alapfokú hivatalnok vizsgákon megfeleltek képezték a mandarinok legnépesebb táborát, ők voltak a mai „ügyintézők” elődei. A rang elnyerésében a fentebb említetteken túl az motiválta a jelentkezőket, hogy lehetőséget kaptak arra, hogy elinduljanak a következő fokozatért. És mit kellett ezért tudni? A konfuciánus könyvek alapos ismeretét (ez több évig tartott), majd a vizsgán írni kellett egy 60 szavas verset, valamint egy  értekezést megadott témából. A vizsgázókat 2-3 napra bezárták egy hermetikusan elzárt helyiségbe, ahol minden külső segítség nélkül kellett megküzdeniük a feladattal. A XIX. századi adatok szerint a jelöltek 3-5%-a felelt meg a vizsgán.

 A második fokozat vizsgáit már a tartományi székhelyeken bonyolították, akik idáig eljutottak, már a főhivatalokba is eljuthattak, ami nagy kitüntetésnek számított, de a legnagyobb „mézesmadzag” az volt, hogy aki e státuszba került, indulhatott a 3. fokozatért. A legmagasabb fokozat vizsgáit a fővárosban folytatták le, 2-3 évenként egyszer. Az e fokozatot elnyertek lettek Kína legbefolyásosabb mandarinjai. Az abszolút vizsgaelső különleges kegyben létesült: a császár veje lehetett, a császárok előszeretettel adták lányaikat ilyen „okos tojásokhoz”J A fentebb vázlatosan leírt évezredes hagyományokon nyugvó vizsgarendszer volt az alapjai a precíz kínai közigazgatásnak és ez teremtette meg az írástudás és műveltség kultuszát is, amelynek hordozója a tudós-hivatalnok réteg, a „sensi” lett.