Már megint Mao...és még mindig.

A propaganda iratok esetében sokszor felmerül az, hogy nem is a szerző írta vagy csak átdolgozta, de nem az övé a mű...stb. Ebben az esetben biztosan tudjuk, hogy a "Red Book" az Mao műve. Persze csak a Nyugat ragasztotta rá ezt a "nicknevet" a színéről. Az USA-ban megjelenő egyik magazin 15 tekintélyes professzort szavaztatott meg az emberiség 15 legkártékonyabb irományáról, amelyben a Kommunista Kiáltvány és a Mein Kampf után a Vörös Könyv lett a bronzérmes.

Számokban: 500 kiadás, 50 nyelven, 5 milliárd (!) példányban jelent meg. Először 1966-ban, ebben az addigi Mao beszédeket és írásokat foglalták "egységes szerkezetbe". Ez lett a Kultúrális Forradalomban tevékenyen részt vevő ifjúság bibliája. Aztán meg mindenkié, hiszen kötelező volt olvasni az iskolában, a munkahelyen és a hadseregben is.

Az egyik legtöbbet idézett mondat így hangzik: "A forradalom nem díszebéd, nem egy írásmű megalkotása, nem egy kép megrajzolása, és nem hímzés; nem lehet olyan kifinomult, olyan könnyed, illedelmes, olyan gyengéd, kedves, udvarias, tartózkodó és nagylelkű. A forradalom lázadás, erőszakos cselekedet, amellyel az egyik osztály megdönti a másikat. "

Egy magyar vonatkozású idézet:

A szocialista országon belüli reakciósok az imperialistákkal szövetségben kihasználva a népen belüli ellentmondásokat, viszályt szítanak, zavart keltenek, hogy megvalósítsák konspiratív céljaikat. A magyarországi eseményeknek ez a tanulsága figyelemre méltó mindnyájunk számára.

Néhány okosság:

Minden kommunistának meg kell értenie ezt az igazságot: "A hatalom a puska csövéből születik meg."

Azt mondtam, hogy valamennyi állítólag hatalmas reakciós csupán papírtigris. Ennek az az oka, hogy elszakadnak a néptől. Nézzük csak, vajon nem volt-e Hitler papírtigris? Nem döntötték-e meg Hitler uralmát? Azt is mondtam, hogy papírtigris volt a cár, a kínai császár és a japán imperializmus. Mint tudjuk, valamennyien megdőltek. Az amerikai imperializmus még nem dőlt meg, és atombombája is van. Úgy vélem, az is meg fog dőlni, az is csak papírtigris.
 
Véleményem szerint a nemzetközi helyzet most új fordulóponthoz érkezett. A világon jelenleg két széljárás van: a keleti és a nyugati szél. Egy kínai mondás azt tartja: "Vagy a keleti szél nyomja el a nyugatit, vagy a nyugati szél a keletit." Szerintem a jelenlegi helyzetre az jellemző, hogy a keleti szél elnyomja a nyugati szelet, más szóval, a szocializmus erői döntő fölénybe kerültek az imperializmus erőivel szemben.
 
Összegezni a tömegektől vett eszméket, majd visszavinni a tömegek közé következetes megvalósításra, s így kialakítani a vezetés helyes eszméit - ez a vezetés alapvető módszere. 

Legyünk szerények, megfontoltak, óvakodjunk az elbizakodottságtól és elhamarkodottságtól, s szolgáljuk szívvel-lélekkel a kínai népet...

Minden új dolog nehézségek közepette és kanyarokon át fejlődik. Merő ábránd volna azt hinni, hogy a szocializmus ügyében nehézségek és kanyarok nélkül, óriási erőfeszítések nélkül, mindig kedvező széllel, könnyen arathatunk sikereket.

A forradalmi kollektívákban a liberalizmus igen ártalmas. Olyan marószer ez, amely az egység megbomlásához, a kapcsolatok lazulásához, a munkában való passzivitáshoz és a vélemények eltéréséhez vezet. Megfosztja a forradalmárok sorait a szoros szervezettségtől és szigorú fegyelemtől, megakadályozza a politika keresztülvitelét, és elidegeníti a pártszervezeteket a párt vezetése alatt álló tömegektől. Ez rendkívül rossz tendencia. A nyolc megszívlelendő pont a következő:

1. Beszélj udvariasan!
2. Bonyolítsd le méltányos áron az adásvételt!
3. Szolgáltasd vissza, amit kölcsönvettél!
4. Térítsd meg az okozott kárt!
5. Ne bántalmazz és ne szidalmazz senkit sem!
6. Ne károsítsd meg a vetést!
7. Ne szemtelenkedj a nőkkel!
8. Ne bánj durván a foglyokkal!

Hozzáértően kell törődnünk a káderekkel. Ennek módjai a következők:

Először, irányítjuk a káderek munkáját. Ez azt jelenti, hogy szabad kezet engedünk nekik munkájukban, hogy legyen bátorságuk felelősséget vállalni; egyúttal kellő időben útmutatást is adunk, hogy a párt politikai irányvonala keretében kibontakoztathassák alkotó készségüket.
Másodszor, emeljük a káderek színvonalát. Ez azt jelenti, módot adunk nekik a tanulásra, és neveljük őket, hogy elméleti tudásukat gyarapíthassák és a munkában való jártasságukat növelhessék.
Harmadszor, ellenőrizzük munkájukat, és segítünk nekik tapasztalataik összefoglalásában, eredményeik növelésében és hibáik kijavításában. Feladatot kitűzni nekik, de annak végrehajtását nem ellenőrizni, hanem csak akkor figyelni rájuk, ha már súlyos hibát követtek el, ez nem a káderekkel való törődés módja.
 Negyedszer, a hibát elkövető káderekkel szemben általában a meggyőzés módszerét kell alkalmaznunk, és segítenünk kell őket hibájuk kijavításában. A harc módszerét csak olyanokkal szemben kell alkalmaznunk, akik súlyos hibát követtek el, és nem fogadják el az útmutatást. Itt türelemre van szükség; helytelen lenne az embereket könnyelműen "opportunistáknak" bélyegezni, és könnyelműen alkalmazni ellenük a "harc folytatásának" módszerét.
Ötödször, segítünk nehézségeiken. Ha egy káder megbetegszik, ha anyagi gondjai vagy családi problémái, illetve egyéb nehézségei támadnak, a lehetőségek keretein belül figyelmesen kell gondoskodnunk róla.

Ezek a káderekkel való törődés módszerei.

Az önelégültség a tanulás ellensége, s ha valamit lelkiismeretesen el akarunk sajátítani, azon kell kezdenünk, hogy elégedetlenek vagyunk önmagunkkal. Mi magunk legyünk "kielégíthetetlenek a tanulásban", másokkal szemben pedig "fáradhatatlanok az oktatásban" - ezt a magatartást kell tanúsítanunk.