Kevesen tudják, hogy Mao Ce-tung a kínai nép nagy kormányosa - mint egykor Néró - nagyon szerette a költészetet és nemcsak szerette, hanem művelte is. Versei még tradícionális stílusban íródtak, hiszen maga is hagyományos nevelést kapott (1893-ban született, a császárság bukása előtt 18 évvel.) Mao ugyan nem tartozik a legelismertebb kínai költők közé, de nem is sorolják a "gagyi" kategóriába. Néhány verse alapján döntse el mindenki maga. (A képek a vesrben megénekelt tájakat ábrázolják.)
Csang-sa
Weöres Sándor fordítása
I
Állok, őszi bámészkodó,
északnak lejt a Szjang folyó,
nézem a Narancs-szigetről
a tízezer vörös hegyet,
már az erdő átpiruló,
átderengő zöld a folyó,
tolong száz kis dzsunka, hajó,
hasít a sas messze tájig,
hal suhan a sekély partnál,
verseng a sok vízi-lakó.
Mily fenséges ez a tájék,
innen kérdd e tág világban:
fenn s lenn ki az uralkodó?
II
Elhoztam száz ifjú társam,
multat idéz a hely, a szó.
Fiatal mind, tettre-való,
rokonok széllel, virággal,
szép emléket gyűjtögetnek,
tekintetük messze-ható.
Emez hegyre-nézegető,
amaz verset-szavalgató.
Lesznek, akik sokra viszik,
s tán e percet emlegetik:
csónak, habon átsuhanó,
sebesen rohan a folyó.
A Lo-san szoros
Károlyi Amy fordítása
I.
Zúgó nyugati szélben,
deres hajnalon vadlúd kurjongat az
égen.
Holdas hajnalon, dérben,
lovak patája dobog,
trombita bömböl a szélben.
II.
Ez a szoros, akár a vas? Ne higgyétek!
Áttörik még ma öles léptek.
Áttörtünk rajta.
Zöld a hegy, akár a tenger,
a bukó nap vére rajta.
1935
A Hosszú Menetelés
Weöres Sándor fordítása
A Vörös Had nem retteg vonulni napról napra,
nem akadály előtte száz folyam, ezer szikla,
s mint fodrozó hullámok, az Öt Hegy minden orma:
Vu-mang hatalmas bérce szinte sárrá taposva.
Folyó arany homokja a szirteket csapdossa,
függőhíd jeges láncát a Ta-tu habja mossa,
Min-hegység haván átkel a hadsereg hatalma,
nincs akadály előtte, megy boldogan kacagva.
Hó
Weöres Sándor fordítása
I
Északon a messzeséget
ezer mérföld jég takarja,
ezer mérföld hó borítja.
A Nagy Falon innen és túl
csak a pusztaság maradt meg,
a nagy folyam hullámai
véges-végig megdermedtek.
a hegylánc ezüst kígyóként táncol,
viasz-elefántként hömpölyög a fennsík:
versenyre kelnek a magas éggel.
Amikor az ég kitisztul:
mint piros ruha, mint fehér kendő,
minden szemet széppel-töltő.
II
Folyók, hegyek, szépségesek,
hány hős nem bírt le titeket!
A Csin és a Han császárok
nem voltak elég erősek,
és az istenek kegyeltje,
a nyilazó Dzsingisz khán is
csak a solymászáshoz értett.
Eltűntek a múltba.
Ha kivántok nagyot látni,
nézzetek a mi korunkra.
Pejtajho
Hegedűs Géza fordítása
I
Zápor zuhog észak felett,
tajték csapkodja az eget,
túl Csinghuángon kis csónak lebeg.
A tenger végtelen, semmit se lát a szem.
Hova tart, ki mondhatja meg?
II
Ezer évnél is több lehet,
hogy Vej császár nyergeltetett
s keletre jött, emléke leng a Csiesö felett.
Ma is úgy zúg a zordon őszi szél –
de mások lettek már az emberek.
Darvak tornya
Csanádi Imre fordítása
I.
Kilenc ágra nagy folyó hömpölyögve itt szakad,
földünket végigszeli, Délt alkot és Északot.
Zápor füstöl itt, minden zöld-buja,
Kuj, Sö itt mered, vizek kapuja.
II.
Innen a daru merre-hova lett?
Ránk emlék gyanánt hagyta e helyet.
Sodorja folyó pohár boromat,
szívem tüze is fölcsap, mint a hab.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.