Ha már belecsaptunk a "zenei lecsóba", akkor emlékezzünk meg a XX. sz. elektronikus zenei Mozartjának Vangelisnek a kínai lemezéről. 1979-ben jelent meg a "China" c. album, amelyről a legismertebb szám talán a "Tao of Love":

A mester szinte teljes zenei repertoárjának szintézisét megtaláljuk ebben az albumban. Korát megelőzően egyesítette egymással a klasszikus zenei alapokat a modern elektronikus zenével. Néhány kivételtől eltekintve minden hangszeren ő maga játszik, a borítón pedig ő maga uszikál egy medencében:)

Ezzel az albummal Vangelis tiszteleg a kínai civilizáció előtt. A mester zenei filozófiája összecseng a kínai hagyományokkal, mely szerint a zene nemcsak az intellektus szórakoztatására szolgál, hanem egyben spirituális hatással is bír lélekre és szellemre. Bár ő maga nem járt Kínában, mindent elolvasott a kínai hangszerekről és használatukról. Vangelisnek sikerült 40 percbe sűrítenie mindazt, amit az európai hisz/gondol/tud Kínáról: "Long March"-utal Mao hadseregének hosszú menetelésére, "Yin and Yang"-na ezt már mindenki tudja mit jelent, "The Tao of Love"- a szeretet útja, "The Dragon" - a sárkány, na és persze a 10 perces opusz a "Himalaya".

A "Little Fete" a 8. században élt Li Po versére utal, a "Chung Kuo" pedig maga a "Középső Ország", azaz Kína, ezzel kezdődik az album. A "Dragon" c. számban szinte látjuk, ahogy táncolnak a kínai sárkányok, ezt ellenpontozza a "Plum Blossom" lírai szépsége. (Ebben a videóban magát a mestert láthatjuk alkotás közben az említett két zenével.)

Talán nem véletlenül lett Vangelis egyik legnépszerűbb albuma a "China"...