Mint az előző posztban arról szó volt, a kínaiak különösen kedvelik a jeleket, bármi legyen is az.  A mágia és a jóslás nem korlátozódott csupán a "műveletlen" néprétegek millióira, hanem az egész lakosságra kiterjedt, még maguk  a császárok sem tudták kivonni magukat hatásuk alól (már ha volt ilyen). Ebbe körbe tartoznak a démonokat elijesztő praktikák széles tárháza, a tükrök, amulettek használata, mágikus szavak felírása, szimbólumok rajzolása és kihelyezése...stb. A mágikus szertartások végigkísérték a kínaiak életét a születéstől a halálig.

A számmágia különös helyet foglal el a kínai kultúrtörténetben. Szemben az európai hagyománnyal, amelyben a szám maga is mágikus jelentéssel bír (lsd. 3, 7, 12...stb.), a kínai kultúrában inkább egy sztereotip megjelölésről van szó, azaz a számok segítségével rögzítettek valamely jelenséget vagy annak csoportját és ezáltal nagyobb jelentőséget adtak neki. Néhány példa:

- a két első dinasztia (Xia, Jin),

- három áldozati állat (bika, bárány, sertés)

- négy szent állat (sárkány, főnix, egyszarvú, teknős)

- Öt kánon, a "Klasszikusok" "Jing" (Változások Könyve, Dalok Könyve, Szertartások feljegyzései, Írások Könyve, Tavasz és Ősz krónikái)

- öt őselem (tűz,víz, fa, fém, föld)

- hat minisztérium

- hét ok a válásra

- tíz utálatos cselekmény...stb.

A mágia részének számított maga a jóslás is és jósolni szinte bármiből lehetett: a csillagokból, a földből, tenyérből, arcvonásokból, tárgyakból....Érdekes módon ha a jóslás nem jött be, akkor nem a jós lett a bűnbak, hanem csak a körülmények változtak meg - tartották.

A kínaiak úgy tartják, hogy a kozmosz erői egyensúlyban tartják a világot. A makrokozmosz egyben mikrokozmosz is, tehát minden olyan "fenn", mint "lenn", (lsd. az európai mágikus hagyományban a Hermész Triszmegisztosz-féle Tabula Smaragdinát.), a császár az Ég Fia, ha azonban az Ég megharagszik, akkor az azt jelenti, hogy a császár valamit rosszul csinált, és ekkor jönnek az árvizek, földrengések, katasztrófák. A természetfeletti erők világa és az élő természet azonosítása lett az alapja a hiedelmek és babonák széles körének. Például:

- minden meteor egy-egy nyugtalan emberi lélek,

- az északi fény az Ég kapuinak kitárása,

- a szélzúgás az otthontalan lelkek üvöltése,

- a zivatar az égi sárkányok harcának következménye,

- az éjjeli madár kiáltása a gonosz szellemek közeledtét jelezték,

- a gödröt kaparó kutya közeli rokon halálát jelezte...

Aztán persze megjelentek a "mindennapi praktikus" babonák is, pl.: ha az újév első napján sírsz, egész évben sírni fogsz; add meg minden tartozásodat az újévig, különben elúszik a pénzed; a házadban a lépcsők száma csak páros lehet, különben...(majd meglátod:);

Mindezek aztán egy igen terjedelmes, európai aggyal kibogozhatatlan rituális szimbolikává álltak össze, amelynek számtalan példáját láthatjuk a kínai művészeti alkotások széles skáláján, az irodalomtól a festészeten át a zenéig. Ezt azonban meg sem próbáljuk felfejteni, mert ahhoz kínainak kellett volna születni...