Amíg Európa a XIX. századig gyakorlatilag analfabéta volt, Kínában már XI. században az állam feladata lett a közoktatás (legalábbis részben). (Gondoljunk bele, ebben az időben telepedtünk meg a Kárpát-medencében). Persze mondhatjuk azt, hogy a kínaiaknak "könnyű" volt, hiszen volt egy Konfuciuszuk, aki Lenin után szabadon azt hirdette: tanulni, tanulni, tanulni...Minden "valamirevaló" ember tanulni szeretett volna, hiszen a társadalmi felemelkedés egyik fontos (ha nem a legfontosabb) csatornája volt az írni és olvasni tudás. A sensi (hivatalnok vagy mondjunk értelmiséget szabad fordításban) a kínai társadalom privilegizált rétegének számított. Szemben Európával, a magasabb státuszú társadalmi rétegekbe nemcsak a már maguk is ilyen státusszal rendelkezők leszármazói juthattak be, hanem elvileg bárki. (Persze ehhez pénz is kellett, mármint a taníttatáshoz.)

Szóval a kínai oktatás egyben nevelést is jelentett, elsősorban a konfuciánus eszménynek megfelelő ember nevelését: legyél szeretetreméltó, legyél engedelmes, udvarias, tartsd be a szabályokat, légy tartózkodó és szerény, elégedj meg a sorsoddal és élj harmóniában a családoddal és a környezeteddel. És mindenekelőtt tisztelt mindenkit aki korban, rangban, státuszban előtted áll. Még maga Marco Polo is elképedve jegyzi fel naplójába:"A családok között soha nincs civódás, hangos veszekedés...a jóindulat...a férfiak és nők között olyan fokú, hogy az egy utcában lakó emberek olyanok, mintha egy családhoz tartoznának."

Az iskolai oktatás 6-7 éves korban kezdődik. A kereskedői társadalmi rétegtől felfelé ez mindenki számára morális kötelesség volt, csak a legszegényebbek gyermekei maradtak ki az iskolai tanulmányokból. A kiváló tanulók gyorsan továbbléphettek, az állami főiskolák intézetek ill. magániskolák tárt karokkal várták a nebulókat. A diákok havonta vizsgáznak, tavasszal és ősszel terjedelmesebb vizsgákat tesznek le. A klasszikus kínai szövegek ismerete (Írások Könyve, Dalok Könyve...stb.) alap, ezeket betéve kellett tudni, ehhez járulnak még hozzá a helyi szokásokkal, istenekkel kapcsolatos szertartások részletes ismerete és a költészet magas fokú elsajátítása.

Mi lehetett a kis "cserebogárból"? Legtöbben az irodalmi doktorátust választották ui. ez adta a legnagyobb tekintélyt és ez számított a "joker"-nek a legjövedelmezőbb és legnagyobb tekintélyű pályák felé. De ezenkívül népszerűek voltak az orvosi, filológiai, történelmi, szertartástani vagy katonai tanulmányok is.

A Ming-korban a központi hatalom támogatta és elősegítette új iskolák létrejövetelét, a falvak lakóit felhívásokban kérték, hogy állítsanak fel falusi iskolákat a legszegényebbek tanulására. A szorgalmasak nemegyszer egészen magasra emelkedtek a hivatali ranglétrán. Sok ilyen történetet ismerünk, ez a történet későbbről, a XIX. századból való: Tao Mo ötéves volt, amikor apja meghalt, és az anyja által szőtt selymet árulta a piacon, hogy ne haljanak éhen. A fiú, amikor nagyobb lett önszorgalomból kezdett el tanulni és 21 évesen rakta le az első vizsgafokozatot. Később elfogták a taiping-felkelők, akik fizikai munkára kényszerítették, a kényszermunka után hazatért, de időközben édesanyja és felesége is elhunyt. 33 évesen szerezte meg a "jinshi"-fokozatot, majd később Shaanxi és Gansu tartományok főkormányzója lett.

A Ming-dinasztia bukása után az új mandzsu hatalom semmiféle "elhajlást" nem tűrt el, ezért a legtöbb magániskolát bezáratták és az oktatás szinte teljes egészében az állam privilégiuma lett.