Sokan hallották már ezt a kifejezést, nagyjából mindenki tudja, hogy valami "nagy felfordulás" lett a vége...de mis is volt ez az egész?
Mao Zedong (Cetung) 1949-re megszabadította Kínát a korrupt Kuomingtang rendszertől és egyben (némi nyugati segítséggel) kiűzte a megszálló japán csapatokat (ez már '45-re megtörtént). Mao a klasszikus sztálini modellt másolta, ám attól jelentősen el is tért több pontban is. Mindenesetre a tömegek éljenezték az új "császárt", amikor Forradalmi Hadserege révén bevonult Pekingbe.
A maoi "cikkcakk" politika eredménye az lett, hogy a gazdasági realitások figyelmen kívül hagyása a hatvanas évek elejére az éhínségbe taszította Kínát, 20 és 30 millió közé teszik a "Nagy Ugrásnak" elkeresztelt, sehová sem vezető téves gazdasági eszme nyomán megvalósuló borzalom eredményeit...(ugyanilyen eredményekkel járt kicsiben nálunk a nehézipar erőltetése az ötvenes években)
Mao ekkor - rendkívül taktikusan - a háttérbe vonult és lényegében a Deng Xiaoping (Teng.Hsziao.Ping) vezette "reformkommunisták" kezébe adta az irányítást, akik két év alatt rendbetették az országot, már amennyire ez lehetséges volt. (Kísérteties a hasonlóság Nagy Imre 1953-as első miniszeterelnökségével.) Csakhogy Mao egy idő után úgy érezte, hogy az új vezetés kihúzza a lába alól a talajt...
Az utolsó lökést a cselekvésre az adta meg, mikor a vasúti hálókocsijában egy poloskát talált. A Nagy Kormányos értett a teatralitáshoz. Az egész ország csodálkozva nézte, ahogy a 73 éves Mao testőrei kíséretében megmártózott a Jangcében és mint valami fiatal halacska pancsikolt a folyóban 1966 júliusában, mindez azt jelezte a tömegeknek, hogy az elnök még mindig ereje teljében van...
Két hónappal korábban a KKP KB kiadott egy közleményt, amelyben elítélték azokat, akik a "burzsoázia tagjaiként befurakodtak a pártba" és megpróbálják azt szétbomlasztani. Denget és társait kibuktatták a hatalomból. Mao felszólította a diákságot, hogy tacepaókon (nagybetűs plakátokon) keresztül üzenjenek hadat azoknak, akik megpróbálják elfojtani a fiatalság forradalmát, akik a burzsoáziát próbálják ismét hatalomra juttatni.
A pekingi egyetem diákjait követve egyre több vidéki városban harapódzik el a lázadás az ancien régime tagjai (gyakorlatilag az útban lévő elvtársak) elleni mozgalom. Augusztus elején Mao közzéteszi a "Bombázzátok a vezérkart!" c. tacepaóját, amely Liu Shaoqi (Liu Saocsi) államelnök ellen irányult, akit később letartóztattak és a börtönben hunyt el.
A huszonéves fiatalok - "vörösgárdisták" -, Mao vörös könyvét lobogtatva álltak egy emberként a Vezér mögé. A hamarosan kibontakozó terror felszámolásába a rendőrség nem avatkozhatott be - ezt rendeletben tiltották meg -, a vörösgárdisták átvették az ország irányítását anarchiába taszítva Kínát...
folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
drazsé 2011.11.24. 13:33:07
- 45 re nem űzték ki a japánokat kínából, hanem letették a fegyvert
- ráadásul kínában formálisan a KMT előtt
- a kommunisták nem sokat tettek hozzá a japánok elleni háborúhoz, annak fő terheit a KMT viselte
- Maonak végképp semmi köze hozzá
huangati 2011.11.28. 13:24:57