Attól függ honnan nézzük. Egyébként sehonnan sem az. Gazdaságilag kőkemény kapitalizmus van, némi állami felhangokkal. Politikailag a diktatórikus keveredik az autoriterrel. Jogilag Kína lemásolta a nyugati államok jogi berendezkedését. A közigazgatási rendszer működése sajátságosan ázsiai. Társadalmilag...(Ennek leírása egy egész könyvet tenne ki.) Kínában ma dupla annyian támogatják a kapitalista rendszert, mint Franciaországban. Meglepő és mulatságos? Az.
Mao több méteres arcképe tekint le Kínára a Tiltott Város faláról az év 365 napján. Azért abban van valami szürreális, hogy néhány sarokra Maotól a kínaiak boldogan falják a "mekis" kajákat és hörpölik a kólát. Mao testét megőrizték az utókornak és mint valami "vásári majmot" mutogatják a turistáknak (csak úgy, mint Vlagyimir Uljanovot). A Mao által felszabadított Kína hamarosan újra a világ vezetője lesz. E felől senkinek ne legyen kétsége. (Már többször említettem ebben a blogban, de újra és újra: Kína a XIX. századig minden tekintetben előtte járt Európának.)
Mao szelleme tovább él: a kínai alkotmány preambuluma hivatalosan is deklarálja, hogy az ország Mao elvtárs iránymutatásain halad tovább. (Ebből persze semmi sem igaz). Kína megszűnt a lenézett ázsiai perifériának lenni a XX.sz végére. Az elnyomásból gazdaságilag (és félig jogilag is) felszabadított emberek ma már mernek álmodni és az álmaik valósággá válhatnak. Ma már mindenki vállalkozhat.
Mesés vagyonokat gyűjthet. Olyan autót vesz magának, amilyet akar. A parasztok gyermekei egyetemekre járhatnak. Az éhezés és a nyomor hamarosan a múlt homályába vész. Az emberek otthon nyugati filmeket néznek. Bárki járhat Armani öltönyben és hordhat a vállán Louis Vutton táskát - már ha van rá pénze. A világ egy kattintásra hever mindegyik kínaitól. Lassan már a szerzetesek is úgy ébrednek Lhászában, hogy bekapcsolják a netbookjukat. A családok ma már nem csak suttogva mernek politizálni. Az öntudatra ébredő kínai ember pert nyerhet valós jogsérelme okán a kínai állam ellen. Shanghaj ma úgy néz ki, mintha nem is Kínában járnánk, hanem valami másik bolygón. A világ Kínában megszűnt egy szürke, reménytelen világnak lenni...
A Kínai Kommunista Párt (KKP) kommunistának vallja magát. A világ televíziói a kommunista szuperhatalomként emlegetik Kínát. Akkor most hogy van ez?
Teljesen nyilvánvaló, hogy gazdaságát tekintve Kína egy kapitalista ország. Már nem csak szavakban. 2004-től a kínai alkotmány elismeri az emberek magántulajdonát és azt védelem alá helyezi. A kínai kormányzat ettől eltekintve még rajta tartja az ujját a gazdaság ütőerén. Van állami beavatkozás? (Van. De melyik országban nincs?) A GDP 70-80%-a a magánszektorból származik. A KKP tagjai helyi szinten erősen befolyásolják a gazdasági-politikai életet, ők az "ügyek urai". (De melyik országban nem erős emberek a helyi potentátok?)
A szabadságjogokat tekintve Kína nem Európa és lehet, hogy sohasem lesz az. Ezen a területen érvényesülnek legjobban a diktatúra polipkarjainak csápjai. Kínában 1 évben több tízezer tüntetés van, szinte mindegyiket szétkergetik. A szervezőket elviszik. A rendőrség a mai napig törvényesen tartóztathat le bárkit és küldhet "átnevelésre" bírósági ítélet nélkül. A sajtószabadság csak nagyon korlátozottan érvényesül, sztrájkolni tilos és a vélemény szabadsága a legkevésbé szabad. De ettől még Kína nem kommunista ország.
A KKP szervezete, struktúrája és működése még a kőkemény sztálini időket idézi, azzal az óriási különbséggel, hogy Párt deklaráltan felvállalja a konfuciánus ideológiát, a "harmóniában és békében az emberekkel" nem csak üres szólam, hanem minden kínai így gondolkozik. Azonban ha jobban belegondolunk, lehet, hogy nem is olyan nagy botorság, hogy a KKP meghagyta a "kommunista" jelzőt a nevében: így az új generációknak is felsejlik abból valami, hogy honnan hová jutottak el az ország. Mao mára egy ikonná volt.
A fiatalok számára nem több, mint egy ember, akinek a képével órát, kártyát és tollat lehet venni, de hát van ilyen Ronaldós, meg Beckhames is.
A "kommunistázás" a nyugati hatalmak sajátja. Lehet, hogy így lehet még démonizálni egy ideig a "sárga veszedelem" forrását. Egyszer azért megkérdezném Obamától vagy Merkeltől, hogy mondják már meg, hogy mi a kommunista Kínában?
A kínai embertömegek ma már nem állnak a Párt mögött. Nem érdeklik őket az ideológiák. Ők csak jól akarnak élni és biztosítani akarják a gyerekeiknek a jövőt. A Yale egyetem rektora szerint a kínai egyetemek hamarosan Oxford, Cambridge és a Harvard közelébe érnek, a kínai kormányzat jüanmilliárdokat költ a felsőoktatásra, tíz év alatt megduplázták az egyetemek számát és a hallgatók létszámát. (Lenne miről példát vennünk ugye? Ha már keletről fú a szél...)
Kína vörös? Persze. Mindig is az volt. A sárga mellett a több ezer éves császárság hivatalos színe volt. A kommunisták is a vöröset használták? Na és.
Kínában ma már csak a címer kommunista. De az nagyon.
A kínai himnusz utolsó két sorát meg maga Freddie Mercury is írhatta volna"...One heart, one soul,/One mind, one goal..."
A lényeg: a kínaiak megcsinálták. A modern Kína jelképévé vált a gát: 115m széles, 185m magas, 2,3km hosszú. 12 éven át épült 27 ezer emberrel. 27 millió tonna betont használtak fel hozzá. Persze a mérlegnek két serpenyője van: a gát közel 350 állatfajt fenyeget, két millió embert kellett kitelepíteni az építése során, 13 és 4000 kisebb helyet öntött el a víz, az elöntött szántóföldek Kína legjobb termőterületei voltak, a kulturális veszteségekkel most nem is számolunk, amelyek örökre a víz alatt maradnak. Mára már a kínai vezetés is beismerte, hogy tenni kell valamit a sorozatos földcsuszamlások ellen és a környezeti katasztrófa megakadályozása érdekében.
A gát nem a jelenlegi vezetők rögeszméje volt. Már a 19. században születtek tervek arról, hogyan kéne kordában tartani a Jangcét. Sun Yat-sen és Mao is dédelgetett terveket arra vonatkozólag, hogy történjen valami a Jangcével, azonban a csillagászati költségek miatt letettek róla. A 90-es évekre Kínának már volt elég pénze arra, hogy megvalósítsa a gigaprojektet, amely modernitásának egyik jelképe lett. A terv nem aratott egyöntetű sikert: a párttagok 1/3-a nem támogatta a tervet a Népi Gyűlésben. Az építkezés 1994-ben kezdődött és 2006-ban ért véget.
Mint említettük, a mérlegnek két serpenyője van: a gát véglegesen megváltoztatta az ökológiai környezetet, ugyanakkor segít az árvizek megfékezésében, a szárazság megelőzésében és tiszta energiát állít elő. Nehéz patikamérlegre tenni a társadalmi hasznosság szempontjából a gát okozta földcsuszamlásokat (egyesek szerint a szecsuáni földrengést is a gát okozta) és ezzel járó kitelepítéseket, a másik oldalon pedig az árvizek megelőzését és a szárazság megakadályozását.
et fogságba került, érdekes módon az oroszok nem bántották, sőt kivételeztek vele. Ez nem azt jelentette, hogy palotában lakhatott, de nem bántak vele úgy, mint a többi fogollyal. Puyi sokkal jobban félt a kínai fogságtól...
földön alvás, szűk élettér. A császár sokszor megoldhatatlan helyzetekbe került. Pl. el kellett sajátítania az új zsargont: meg kellett tanulnia, hogy a "feudális urak népelnyomók" voltak és el kellett sajátítania az "Imperializmusról" c. könyvet. Vagy máskor, amikor dobozokat kellett ragasztania, persze, hogy nála torlódott fel a munka, hiszen egész életében nem végzett semmilyen fizikai munkát. Később Harbinba vitték, ott a cellakörülmények jobbak voltak.
Ui: 1960-ban állást kapott a Kínai Tudományos Akadémia Botanikus Kertjében. 1962-ben, 56 évesen megházasodott, felesége kórházi ápolónő volt. 1966-ban kitör a Kulturális Forradalom, bár az utolsó császárt a helyi rendőrség védelem alá helyezte, az inzultusoktól nem tudta megkímélni teljesen. 1967. október 17-én hunyt el szívbetegségben. Elhamvasztották, majd hamvait a forradalmi temetőben helyezték el. Végső nyughelyére 1995-ben szállították, a Qing-dinasztia egyik sírhelyére 120km-re Pekingtől.
a császárkorhoz képest a légkör szabadabb lett, a 3 évesen trónra került császár 6 évesen, 1912-ben már lemondani kényszerült, azonban tovább lakhatott a Tiltott Városban. 
Reginald Johnston (lsd. kép) angol követ volt, aki hivatalosan is Puyi tanítójaként dolgozott a Tiltott Városban. Ő vette észre azt is, hogy az utolsó császár valószínűleg rövidlátó és javasolta, hogy nézesse meg egy külföldi orvossal. A Palota elöljárói tiltakoztak: Hogy is ne! A császári felség szembogarát idegen embernek mutogatni!? Úgy nézzen ki az ifjú császár, mint egy aggastyán?
tűzhelyre, ők voltak a "postások", a palotába érkező vendégek kísérése is az ő feladatuk volt, a beadványokat intézték, a kincstári ügyeket igazgatták, a könyvtárat tartották karban, ők voltak a "tűzoltók", ők foglalkoztak a ruhákkal, a régiségekkel, odafigyeltek a fegyverekre, ők szerezték be az ételeket, italokat...és persze egész nap lesték a császár minden mozdulatát, erről kötelességük volt naplót vezetni. Ők voltak azok is, akik harangveréssel jelezték az időt a császári palotában.
onnan felkerülni. A legnagyobb havi fizetés hivatalosan 8 ezüst tael volt (1 tael=kb. 40gr), 4kg rizs és 1300 rézpénz, a legalacsonyabb pedig 2 ezüst tael, 1kg rizs és 600 rézpénz volt. A legalantasabb munkának a takarítás számított.
"...gondoltam - egyszer kipróbálom, hogy az alázatos és meghunyászkodó eunuchok valóban szót fogadnak e az ég szent fiának. Kiválasztottam közülük egyet, s rámutattam valami földön fekvő piszokra. - Edd meg! - A földre hasalt és megette."
Az étkezés lebonyolítására is külön koreográfia szolgált. Bárhol is volt a császár a palotában, ha kiejtette azt a szót a száján, hogy éhes, akkor egy egész gépezet indult be: az étekcsarnokig a különböző helyeken posztoló eunuchok vitték el a hírt, hogy a császár éhes. Két asztalt állítottak fel a fő ételek, hármat a sütemények számára. Mielőtt az "Ég Fia" nekiállt volna enni, az ételkóstoló eunuch végigkóstolta az összes ételt, ezzel próbálták meg megelőzni, hogy megmérgezzék a császárt. Koronként ugyan változott a fogások száma, de azt lehet mondani, hogy általában 30 és 100 (!) körül mozogtak.
Na most ezt ne úgy tessék elképzelni, mint nálunk, hogy egy baromi nagy tányér mindenből...kis porceláncsészékben vagy tálkákban szolgálták ezeket föl és általában kis mennyiséget. A Qing-korban (XVII-XX.sz.) volt egy szabály, mely szerint a "császár nem ehet többet három tele szájnál", ami azt jelentette, hogy a császár maximum három falatott evett egy ételből. Ennek elsődleges oka az volt, hogy senki ne tudja mi a császár kedvenc kajája, ezért ne tudják megmérgezni. Ennek megelőzésére még egy óvintézkedést tettek: mindegyik ételben volt egy ezüstlapocska, mert úgy tartották, a méreg hatására a lapocska elszíneződik. A túlevés megakadályozására szolgáló szabály az uralkodó egészségét is óvta: féltették a gyomorrontástól, bármennyire is furcsának hangzik ez.
Hozzá kell, hogy tegyük, hogy az ételek összeállítása szinte mindig egészségmegőrzési célokat is szolgált. Az étekválasztók olyan ételeket és italokat válogattak össze, amiről tudták, hogy jótékony hatással van a szervezetre. Az ételek mellett elképesztő mennyiségű ital és gyümölcs is felkerült az asztalra: borok, dzsúzok, gyümölcskivonatok, aszalt gyümölcsök (pl. sárgadinnye, papaya, gyömbér, krizantém dzsem, gingko kivonat, borsmenta, mandula...stb.)
yvekre.) A lényeg a lényeg: a császár lemondani kényszerült. Ezzel a ki tudja hány ezer (tízezer?) éves kínai császárság megszűnt létezni. Yuan Shikai tábornok az új köztársasági kormány miniszterelnöke, a Köztársaság első (ideiglenes) elnöke kihirdette a lemondás feltételeit:
t meg a napokban, mely szerint a Minmetals Ltd., Kína legnagyobb fémkereskedő cégének ügynökei már elég régóta térképeket rajzolnak Hallstatt festői osztrák városkáról (az egyik kedvenc városom:) Tényleg elképesztő adottságokkal rendelkezik, olyan, mintha a meséből lépett volna ki az egész város. Szóval a kínaiak erre rábukkantak és úgy döntöttek lemásolják.
Az egész ügy persze megintcsak a kultúrális különbségekre világít rá. Kínában a másolás (tök mindegy az micsoda, szobor, cd, vagy software vagy egy város) nem eredendő bűn, sőt kisebbfajta dicsőség, ha valaki képes ilyesmit előállítani. (Megjegyzem: Las Vegas európai városokat utánozó giccsein nem akad ki senki???)
arnokában, a Tiltott Városban, hogy tanúja legyen a császári frigynek.
közé tartoznak a Li-folyó karsztképződményei, melyek hegyekként magasodnak a türkiszzöld táj fölé. Mintha nem is a földön járnánk. Nemhiába mondják a kínaiak: "A Li-folyó hegyei és vizei az Ég alatt a legjobbak."
Dél-Kínában járunk 2000m magasan a tengerszint felett. A folyó szabálytalan alakzatokat hozott létre ezen a tájon, mély medencéket, zátonyokat, barlangokat. A víz behatol a kőzetekbe és a mai napig alakítja e varázslatos hely arculatát. A hegyeket zöld növényzet takarja.
a sziklaképződményeknek: Papagáj, Hét csillag, Torony...stb. Érdemes egy kicsit elidőzni ezeken a képeken.
Két módon válhatott valaki "férfiatlanná", hogy szépen fejezzem ki magam: vagy ezt a büntetést kapta vagy, mint "hivatásos" eunuch, a császár kényelmét szolgálta. Az első esetben arról volt szó, hogy a jog lehetőséget adott arra, hogy valakit erre a büntetésre ítéljenek, ezt általában még "egy kis" kényszermunkával egészítették ki. A második esetben azonban eunuch válhatott bárkiből, aki vállalta ezt a szerepet. Ezek az emberek a császári palota kötelékébe kerültek és az Ég Fiát szolgálták. A kasztrálásnak természetesen az volt az oka, hogy még véletlenül se fanyalodjanak rá a háremhölgyekre, a császár ágyasaira. Egy egykorú leírás szerint sokan boldogan vállalták ezt a megpróbáltatást, mert "kis dolognak tűnt feladni ezt az egyetlen örömöt, annyi más örömért cserébe"...Persze elsősorban szegényebb családok gyerekei vállalták ezt a "szakmát", hiszen az életük innentől fogva nem a nyomorról és a kiszolgáltatottságról szólt.
Ennél szebb szerepeik is voltak: Cai Lun eunuch találta fel a papírt 105 körül, egy másik eunuch volt az első, aki nyugati zenét játszhatott először a Tiltott Városban és Zheng Ho-t is megemlíthetjük, aki a világ valaha volt legnagyobb hajóhadát vezette. Tulajdonképpen az eunuchok csináltak szinte mindent a palotában a takarítástól, a főzésig.
Néhány olyan tény következik most, amelyeken érdemes elgondolkozni:
A Falat őrtornyok szakítják meg, mintegy 10.000db van belőlük. Kettős funkciót szolgáltak ezek: egyrészt a katonai csapatok utánpótlás anyagát tartották benne, másrészt, így tudtak a leggyorsabban jelezni Kína egyik végéből a másikba, a közel lévő őrtornyok esetében zászlókkal, a távolabb esők esetében pedig füstjelekkel.
dőtartamát határozták meg.
Igazi turistalátványosság akkor lett a Falból, amikor 1972-ben Richard Nixon, az USA elnöke elzarándokolt a Falhoz. A statisztikák szerint évente kb. 40-50 millió turista látogatja meg a Nagy Fal látogatható részeit, mert mindenhová még a látogatók sem mehetnek be. Mára már a kínai kormányzat is felismerte, hogy erő rejtezik a Falban, ezért az az állami ideológia része lett, szimbolizálva a nemzet nagyságát, erejét és kitartását.
hogy mi minősült korrupciónakés mi nem, mi számított „törvényes” korrupciónak és mi került ezen körön kívülre. Ezek a folyamatok oda vezettek, hogy a korrupció mindennapi bevett gyakolrattá vált, a hivatali eljárások részét képezte. Az egykorú szemlélő így írt erről: „…azt az embert, aki megőrizte feddhetetlenségét, álmodozónak vagy élhetetlennek tekintették. Nem könnyű az ár ellen úszni. Végül mindez odáig fajult, hogy kereskedtek befolyásukkal és korrupcióval intézték az üyeket, az emberek pedig klikkeket és szövetségeket alkottak, hogy megvédjék egymást. Tízből még kettő vagy három sem viselkedett feddhetetlenül. Az e pályára lépő új emberek folytatták pártfogóinnka ezeket a kárhozatos üzelmeit, és azt hitték, így van rendjén.
, hogy beválogatták valamelyik iskolai csapatba, legyen az színjátszás, sport...stb. és ő ezt meg ezt fogja csinálni. Ezt odaát a szülő dönti el, ebbe a gyereknek nincsen beleszólása, hiszen a szülő tudja, mi a legjobb a gyerekének. Az lényegtelen, hogy a gyereknek "tetszik" e valami vagy nem, élvezi e vagy nem. A kínai anya szerint, majd élvezni fogja, ha eléri a sikereket, de addig bizony gyakorolni kell, nem keveset. Ha a gyerek nem teljesít vagy rosszul teljesít, vagy "nem akarja", akkor jön a büntetés, a megszégyenítés, ami innen nézve nem egyszer elég drákóinak tűnik.
önbecsülésén, sőt még jobban tisztelte apját.
tték meg az illusztris személyiségek.
Ez a világ "legnagyobb népvándorlása", ekkor szinte az összes kínai útrakel, hogy együtt ünnepeljen a család, 2011 elején 2,45 milliárd (!) utazáshoz kapcsolódó jegyet adtak el. Az ünnep célja az, ami a világon bárhol máshol a hasonló ünnepeknek, elbúcsúztatni az óévet és jószerencsét kívánni az újhoz.
elező jól bánni, mert ezen a napon teremtette őket a "mindenható", ezért ez a nap minden kutya szülinapja. Az ötödik napon az emberek otthon maradnak, ilyenkor nem szerencsés másokhoz látogatóba menni, mert ez mindenki számára vagyonvesztéssel járhat. A hatodik naptól kezdve lehet aztán "partizni" és jól meglátogatni mindenkit:)
b napja: ez a lampion ünnep kezdete. Általában naplemente után kezdődik az ünneplés, a településekek meggyújtják a kiaggatott lampionokat és az emberek a kezükben tartott bambuszra ültetett lampionokat hordoznak. Az ünnep egyik legfontosabb része az oroszlántánc. Az oroszlánok egy-egy történetet mesélnek el táncukkal nagy dob, gong és cintányér "zene" mellett, a fő cél itt is az ártó szellemek elriasztása. Persze az oroszlánok szerencsét is hoznak, a kínai mitológiában az oroszlán hagyományosan "szerencse állatnak" tekinthető.