Mint arról már szó volt korábban, Kína utolsó császára, Puyi a köztársaság kikiáltása után "méltányosságból" a Tiltott Városban maradhatott, továbbra is élhette a császárok megszokott életét, miközben Kína forrongott és éhezett, az országot a hadurak uralták...

1924-ben puyi éppen 18 életévét töltötte be. Aznap november 5-e volt. A palotában minden a szokások szerint zajlott. 9 óra előtt valamivel a császár és hitvese a "Felhalmozott Ízlés" palotájában fogyasztotta reggelijét, éppen gyümölcsöt eszegettek, amikor a kancellária vezetői rohantak be lélekszakadva...

- Felség! Itt a Nemzeti Néphadsereg. A köztársaság el akarja törölni a méltányosság feltételeit. Ezt hozták, hogy felséged írja alá.  

A császár szájából kiesett az alma, amikor meglátta a papírt, ez a következőket tartalmazta:

1. A császári cím eltöröltetik, a császár ugyanolyan kínai polgár lesz, mint bárki más.

2. A feltételek elfogadása esetén a köztársasági kormány a császári családnak évi félmillió jüant folyósít.

3. A császár és családja a mai napon köteles elhagyni a palotát, lakhelyét szabadon választja meg.

4. A Qing-udvar magánvagyona szent és sérthetetlen, az a kormány külön védelme alatt áll.

Mindemellett az Ég Fia kapott három órát, hogy távozzon...

Egy meglehetősen bonyolult és szövevényes ügy vette kezdetét, mindenki mindenkivel elkezdett szervezkedni, a császár se tudta, hogy mit csináljon...

A körülmények és a többség nyomására úgy döntött, hogy szökik...

Egy hollywoodi filmbe beillő akcióval az utolsó császár végül a japán nagykövetségen kötött ki, ahol biztonságban volt. Aztán utána jöhetett a felesége és mellékfeleségei is, eunuchok, udvarhölgyek, a  kancellária vezetői, szakácsok...stb. A császári udvar kapott egy egész épületet.

A kormány tiszteletben tartotta a császár döntését és kijelentette, hogy a lehetőségek határain belül megóvják személyi és anyagi biztonságát.                                    

A császárt leginkább az háborította fel, hogy még a személyes iratait, a felmenőitől örökölt tárgyait sem hozhatta el a palotából.

Mondhatjuk: dicstelenül ért véget a világ leghosszabb folytonossággal létező császárság története. Bár Puyi örült, hogy kikerülhetett a protokoll fogságából és végre szabad ember lehetett, azért tudta, hogy akárhogy is, de ő a " császári örökös".  Éjszakánként elkerékpározott a Tiltott Városig és nézte a csipkés falakat. Ő maga így írt erről visszaemlékezéseiben:

"...arra gondoltam, hogy nemrég hagytam el csak el a lélek Nevelésének Csarnokát meg az Égi Tisztaság palotáját. Felidéztem a trónt és mindent, ami császársárga. A bosszúállás és régi hatalmam visszaszerzésének vágya ragadott magával. Szemem könnybe lábadt, s néma esküt tettem, hogy majdan, győztes hadvezérként fogok ide újból visszatérni, miként uralkodóházunk alapítója..."

A történelem azonban átgázolt az ifjú császár elképzelésein....folyt. köv.