Mai modern gondolkodásunkkal nehéz elképzelni, hogy a dolgok másképpen működtek akárcsak 100 évvel ezelőtt is,pláne még régebben, különösen ha egy másik kultúráról van szó.

A kínai házasságban a házasulandó feleknek semmi beleszólása nem volt. A házasság szent kötelékének egyetlenegy fő célja volt: utódok nemzése. A kínai őskultusz egyik alapszabálya volt ez, ti. az ősöket minden körülmények között tisztelni kellett, emléküket pedig ápolni illett, a nagyra becsült ősök fiainak pedig kötelessége volt utódokat nemzeni.

A házasság rituális szertartás volt, amely a mindenkori családfő forgatókönyve szerint zajlott le, amelyet azonban szigorú rituálé keretezett. A családfő a népes család előtt jelentette be, hogy melyik fiát kívánja  megházasítani, melyik család hölgytagjával. Ezután jóslószertartások következtek és kikérték az elhunyt ősök "véleményét" is. Ha a válaszok igenlőek voltak a vőlegény apja vadludat küldött a menyasszony házába, amely a házasodási szándék kifejezője volt.

Ha az ara szülei pozitívan reagáltak, akkor a fiús ház ajándékokkal halmozta el a másik családot sokszor tetemes adósságokba hajszolva magukat. Ezután a kínai asztrológia szabályai szerint összevetették egymással a lány és a fiú horoszkópját, mert ugye a csillagok nem hazudnak:) Ha a csillagok "bólogattak", akkor megtörtént a nagy látogatás egymás részéről és kitűzték a lakodalom napját. Azért persze házassági szerződés gyanánt egy papírt is aláírtak.

Az ünnepi napon a menyasszony vörös ruhába öltözött és gyaloghintón a leendő férj házához vitték.Ezután következtek a részletes rituálék, néhány példa: különleges nyilakat lőttek a levegőbe, hogy elűzzék a gonosz szellemeket,a házasulandók az Ég és a Föld tiszteletére szertartásokat végeztek, vörös fonallal egymáshoz kötött csészéből bort itattak velük és húsos derelyével kínálták őket, a gazdag gyermekáldást elősegítendő.

Ezután a fiatalok birtokba vehették a hálószobát...

Másnap óriási lakoma kezdődött és újabb szertartások következtek. Miután valamennyi ünnepi rituálé végére értek, csak ezután mutatkozott be a feleség leendő anyósának, akinek fennhatósága alá került. (A megházasodott nők kikerültek vér szerinti családjuk szent kötelékéből és ezután a jog szabályai szerint is a férj családjába tartoztak.) A férjhez menés a kínai lányok legszentebb kötelessége volt, kislány koruk óta két dolgot neveltek beléjük következetesen: váljanak jó feleséggé és legyenek engedelmes menyek az új családjukban. A férj családja lett a feleség családja, az apósa lett az új apja és anyósát is anyaként kellett tisztelnie. Ha nagyon pontosan akarunk fogalmazni - legalábbis az európai mércénk szerint - a feleségből egy szolgálóleány lett.

És itt megpróbáltatásai nem értek véget: teljes mértékben alá kellett magát vetni új családja akaratának, az ellentmondás tilos volt, akkor számíthatott egy kicsit jobb helyzetre, ha fiúgyermeket szült, ha leánygyermeknek adott életet, akkor még több zsarnokoskodást kellett eltűrnie, ezek szinte mindennaposak voltak a korabeli Kínában. Ha nem tudott fiúgyermeket szülni, akkor a férjnek joga volt újabb asszonyt hozni a házba, akit hasonló ceremónia közepette vett el feleségül. Az új asszony nemcsak a férj családja, de a "régi" feleség hatalmába is került, az első feleség helyét sohasem foglalhatta el, még akkor sem ha fiúgyermeket szült.

A kínai férfiaknak jogukban állt ágyasokat tartani, akik gyakorlatilag, mint szolgák működtek közre a háztartásban. Az életük még nyomorultabbá válhatott, mint a második feleségé: ha pl. fiúgyermeket szültek, az idősebb feleség "magáénak jelenthette ki" a gyermeket.

Egy férfi sohasem maradt pár nélkül még öregkorára sem, bármikor lehetett második felesége vagy ágyasa(i).A feleség azonban, bár jogilag semmi sem tiltotta, nem mehetett férjhez még egyszer, ha férjezetlenné vált bármilyen okból, az ilyen nőket általában kitaszította a társadalom, legtöbbször kurtizán vált belőlük, amelynek külön kultusza alakult ki Kínában...de erről talán majd egy másik posztban.