Az utóbbi egy évtizedben nagyot változott a kínai filmipar. Az ősi kínai történelmi eposzok megfilmesítése a legjövedelmezőbb üzletággá vált. Az ország vezetői maguk is ráébredtek micsoda erők rejtőznek a múlt bölcsességében és nem fukarkodnak pénzeszközökkel, ha valamilyen, a nemzet nagyságát és erejét megtestesítő ötletről van szó. Az elmúlt egy évtizedben egészen szerencsés módon értek össze a hollywoodi trendek és a kínai eposzok megfilmesítése. A rendkívül sokszínű kínai történelem és kultúra bemutatása nemcsak a feltörekvő nemzedékek nemzeti identitását erősíti, ugyanakkor eladható, fogyasztható terméket jelent a nyugat nézőközönsége számára. Hollywood az utóbbi időben nem fukarkodott az európai kultúra szerves részét képező történelmi filmekkel, ilyen volt a Gladiátor, a Trója, a Nagy Sándor, a 300 vagy a Mennyei Királyság.

  A kínai történelmi eposzok eleddig ismeretlenek voltak a nyugat számára, ma már azonban mindenki számára elérhetők ezen a rendkívül színes tablók. A kínai filmipar számára az áttörést a Tigris és Sárkány („Crouching Tiger Hidden Dragon” – „Wo hu cang long”) hozta meg (2000), amely ugyan még nem illeszkedik a történelmi filmek sorába több szempontból sem, ugyanakkor az áttörést ez a film hozta meg. Egyrészt koprodukció volt (Hong-Kong, Tajvan és az USA is beszállt), másrészt ez inkább egy „wuxia”, azaz harcművészeti, ahogy felén mondani szokták „kardozós” film volt. Harmadrészt a cselekmény kitalált és minden történelmi alapot nélkülöz. Annyira „bekajálták” a nyugati „vajkuozsenek” (kínaiul „idegen” vagy „külföldi”), hogy 4 Oscart is kapott és legjövedelmezőbb külföldi filmmé lépett elő. Ugyan egy amerikai vagy egy európai semmi különöset nem tudott felfedezni a szereplők beszédjén, a kínaiakat azonban zavarta, hogy mindegyik szereplő más „tájszólással” beszélte a hivatalos mandarint: Chow Yun-fat kantoni, Michelle Yeoh malájziai, Chang Chen tajvani, Zhang Ziyi pedig pekingi akcentussal beszél. A Tigris és Sárkányban már feltűntek azok a szereplők, akik meghatározói lesznek a későbbi kínai filmeknek, másrészt az alkotók között is felfedezhetünk ismerős neveket: Yuen Woo-ping, aki az akciójelenteket koreografálta nemcsak a kínai filmek ilyen jellegű jelenteit tervezi, de ő „csinálta” a Mátrix hasonló jeleneteit is. Tan Dun a zeneszerző elnyerte az Oscart és később más kínai filmek zenéjét is ő szerzte (Hős, Banquet). (Filmelőzetes itt.)

  Az „igazi” történelmi eposzok sorát a Hős („Hero”, - „Ying xiong”) nyitotta meg Zhang Yimou rendezésében, amely minden idők harmadik legsikeresebb iegen nyelvű filmje lett a maga 180 millió dolláros bevételével. (30 millió dollárból forgatták.) Ugyan ez is a wuxia sorába tartozik, de ez már teljes egészében kínai film, másrészt némi történelmi magva is van a történetnek, igaz nem sok: ez kb. annyiban merül ki, hogy az első császár életét a legendák szerint valóban bérgyilkosok akarták kioltani. A Hős látványvilága vizuális mestermunka, itt minden színnek, helyszínnek jelentősége van. A Hős lett a prototípusa a későbbi ilyen típusú filmeknek, ezeket a monumentális mozikat egy ember feltétlenül összeköti: a rendező Zhang Yimou, aki nem mellesleg a kínai olimpia megnyitójának rendezőjévé is avanzsált 2008-ban. (Film előzetes itt.)

  Zhang következő nagy dobása a Repülő Tőrök Klánja („House of Flying Daggers” – „Shi mian mai fu”) volt 2004-ben. A film a Tang-dinasztia hanyatlásának idején játszódik, amikor a kormány ellen lázadások törnek ki az országban, a legnagyobb ilyen szövetség a repülő tőrök klánja. (Hozzá kell, hogy tegyük, hogy egyes dinasztiák meggyengítésében az ún .titkos társaságok jelentős szerepet játszottak: lsd. Vörös szemöldökűek, sárga turbánosok vagy a taiping-felkelés.) Bár a film harci jelenetekkel tűzdelt, mégis inkább egy szerelmi történet. Az előbbi filmekkel ellentétben nincsenek benne „repkedő” harcosok, ami sokszor zavarja a „nyugati szemet”. A film olyan, mint egy hatalmas festmény, a Hősökből átvett megjelenítés, az erős színek a film mondanivalóját erősítik. (Filmelőzetes itt.)

  2006-ban újabb monumentális filmtablóban gyönyörködhettünk, ismét csak Zhang rendezéséban, az Aranykrizantémok átka („Curse of the Golden Flower”- „Man cheng jin dai huang jin jia”) mindezidáig az ilyen típusú kínai filmeknek a csúcsa, kétséges, hogy sikerül e ezt bárkinek is felülmúlnia. Barokkos pompa, a tiltott város arany díszítésekkel megtűzdelt szobái, a pompázatos kosztümök, a színek kavalkádja már-már a giccs határát súrolják. A történelmi dráma akár egy Shakespeare mű is lehetne. A romantika, a szenvedély, a féltékenység és a gyűlölet löki előre a cselekményt, amelynek végkifejlete a legkevésbé várt tragédiává fajul. A film látványvilága annyira „erős”, hogy a nézőt szinte „beledöngöli” a foteljába. Zhang ezzel a filmmel megkoronázta mindazt, amit e műfajban egyáltalán el lehet érni. (Filmelőzetes itt.)

  Inkább a wuxia filmek sorába illeszkedik a Chen Kaige által rendezett Az ígéret („The Promise”- „Wu ji”) (2005), (filmelőzetes itt). A Feng Xiaogang által rendezett „Banquet” („Ye yan”),  egy Shakespeare adaptáció kínai viszonyok közé átültetve  (filmelőzetes itt). Az utóbbi évek filmterméséből kiemelkedik a Vörös szikla („Red Cliff”- „Chi bi”), amely a Hollywoodban jól ismert John Woo műve. A film annyira sikeres volt Ázsiában, hogy még a korábbi csúcstartót, az Aranykrizantémok átkát is lelökte trónjáról. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott a témaválasztás: Cao Cao figurája az egyik legkedveltebb történelmi téma Kínában. A két részt felölelő eposz 4 órát kér a nézőtől. Minden idők legköltségesebb ázsiai filmje, a maga 80 millió dollárjával, ennek az összegnek nem kis részét a monumentális csatajelenetek emésztették föl. (filmelőzetes itt). Aki szereti az ilyen típusú filmeket, annak nem fog csalódást okozni a XIX. Század második felében játszódó Hadurak („Warlords”-„ Tau ming chong” (2007), amelyhez városnyi díszleteket építettek és több ezer statisztával forgatták le a csatajeleneteket. (filmelőzetes itt)

  A magyar nézők által legismertebb kínai színész, aki hong-kongi, de azért kínaiJ, Jackie Chan sem maradhatott ki a sorból, a Tiltott Királyság („Forbidden Kingdom”) (2008) egy wuxia, gyakorlatilag egy „mese-mese mátka”. A film „csak” annyiban érdekes, hogy Jackie Jet Livel együtt „elviszi” a hátán a filmet, különben nem sok szót lehetne rá pazarolni. Hasonló a helyzet a Little Big Soldier c. filmmel („Da Bing Xiao Yang”) (2010), amely egy „háborús vígjáték”. A legújabb „kardozós” movie John Woo „Reign of Assassins” c. munkája, amelyet tegnap mutattak be.