Vannak olyan dolgok, amelyekről ugyanazt leírni, amit már ezerszer leírtak felesleges. Mindenki tudja, hogy a Fal nagyon hosszú:), látni a Holdról (ezt megcáfolták), sokáig építették (de meddig is?), Kína északi részét védte (az északi nomádok ellen), a világörökség része...stb.

Néhány olyan tény következik most, amelyeken érdemes elgondolkozni:

Miért van az, hogy az ókori világ hét csodájába nem fér bele a kínai Nagy Fal? Pedig elvileg beleférhetne, ugye? A magyarázat összetett én csak 1 okot emelek ki: habár a Falat a i.e. II. sz. végén még az első császár kezdte el emelni (az ma már romokban van), a Fal ma látható részét a Ming-korban építették (1368-1644). Sokan úgy vélik, hogy a Fal az azért Fal, mert elkezdődik valahol aztán tart 6-7000 km-ig valameddig. A valóság az, hogy a Fal nem összefüggő, vannak hosszú részek, amelyek megszakítás nélkül kígyóznak, de sok része "torzóban" áll. Az összes létező falszakasz hosszát kb. 10.000km-re teszik a régészek.

A Falat őrtornyok szakítják meg, mintegy 10.000db van belőlük. Kettős funkciót szolgáltak ezek: egyrészt a katonai csapatok utánpótlás anyagát tartották benne, másrészt, így tudtak a leggyorsabban jelezni Kína egyik végéből a másikba, a közel lévő őrtornyok esetében zászlókkal, a távolabb esők esetében pedig füstjelekkel.

Kevesen tudják, hogy a világ leghosszabb (legnagyobb) temetőjének is nevezik a Falat, egyes becslések szerint 1 millió ember életébe került a megépítése, bár a közhiedelemmel ellentétben az elhunytakat nem a Falba temették el. A császári kódexekben volt egy külön büntetés is, amit a közepesen súlyos cselekmények elkövetőire szabtak ki, a "falépítésre" büntetés, amelynek az időtartamát határozták meg.

A Nagy Fal mítoszát művészeti szempontból az európaiak tették "naggyá". A kínaiak számára ez csak egy pragmatikus eszköz volt a nomádok elleni védelemre, a XX. századig nem is nagyon jelent meg a kínai képzőművészetben az ábrázolása. A felvilágosodás "esze" Voltaire azt mondta, hogy a Nagy Fal a félelem emlékműve, a gizai piramisok pedig hiúság emlékművei.

Sok részét a Falnak egyszerűen elhordták az idők folyamán és más épületeket emeltek belőle, a Kulturális Forradalom idején a kínai vezetők a "despotizmus jelének" kiáltották ki a Falat és bátorították a kínai honpolgárokat, hogy nyugodtan vigyenek belőle haza és építsenek belőle azt, amit akarnak.

Igazi turistalátványosság akkor lett a Falból, amikor 1972-ben Richard Nixon, az USA elnöke elzarándokolt a Falhoz. A statisztikák szerint évente kb. 40-50 millió turista látogatja meg a Nagy Fal látogatható részeit, mert mindenhová még a látogatók sem mehetnek be. Mára már a kínai kormányzat is felismerte, hogy erő rejtezik a Falban, ezért az az állami ideológia része lett, szimbolizálva a nemzet nagyságát, erejét és kitartását.