Puyi már egy olyan korban volt császár, amikor Kína - államformáját tekintve - köztársaság volt,

a császárkorhoz képest a légkör szabadabb lett, a 3 évesen trónra került császár 6 évesen, 1912-ben már lemondani kényszerült, azonban tovább lakhatott a Tiltott Városban. 

Puyi meglehetősen renitensen viselkedett, gyakran félredobta a protokolláris előírásokat és olyan dolgokat tett, amelyek nem illettek a császárhoz. Ha a császár kirándulni "ment", akkor ezt az esetek nagy többségében az aranytetős sárga gyaloghintóban tette, azonban az ifjú császárt nem érdekelték a hagyományok és egyszerűen nem ült bele. 

A kor új technikai vívmányai különösen érdekelték a császárt. Megtanult pl. biciklizni, amit nagyon nem néztek jó szemmel a főhivatalnokok és azért, hogy simán tudjon tekerni a Palotában, felszedette az összes magas küszöböt. Az újdonságok és "fehér ördögök" kultúrájának tolmácsolója, Reginald Johnston (lsd. kép) angol követ volt, aki hivatalosan is Puyi tanítójaként dolgozott a Tiltott Városban. Ő vette észre azt is, hogy az utolsó császár valószínűleg rövidlátó és javasolta, hogy nézesse meg egy külföldi orvossal. A Palota elöljárói tiltakoztak: Hogy is ne! A császári felség szembogarát idegen embernek mutogatni!? Úgy nézzen ki az ifjú császár, mint egy aggastyán?

Egy nap Puyi elrendelte a kancelláriának, hogy szereltessék be a telefont a lakosztályába. A kancellár elsápadt "és reszketni méltóztatott", ugyanis az elképzelhetetlennek tetszett, hogy mindenféle ember érintkezzen az Ég Fiával. A császár aztán jól elszórakozott azzal, hogy valóban "mindenféle embereket" hívogatott fel telefonon...

A császár aztán "hülyeségeket" is csinált: kitalálta, hogy külföldre megy tanulni, de ehhez legálisan pénzt nem kapott, ezért öccsével elkezdtek felbecsülhetetlen értékű festményeket, kalligráfiákat kicsempészni...ezeket később a japán intervenciós hadsereg Japánba vitette.

Aztán persze a császár egyrészről szórta a pénzt, másrészről pedig visszafogta a palota költségeit. Elbocsájtatta az eunochokat, a kancelláriai részlegekben dolgozók számát megfelezte, ugyanakkor gépkocsit vásárolt, nyugati mintára kutyákat hozatott a palotába, nyugati ételeket főzetett magának, drága pénzért nyugati ruhákat vásároltatott magának. Az utolsó császár megtanulta a fényképezés fortélyait és elsajátította a teniszezés alapjait is. A császár még egy angol nevet is választott magának, így lett belőle "Henry" Puyi.

Mindezek persze nem jelentették azt, hogy a császár teljesen eldobta volna magától a kínai kultúrát, sőt igyekezett azt a nyugatival párhuzamosan művelni, így pl. naponta olvasott az előző császárok cselekedeteiről (ez kötelező volt), jártas volt a kalligráfiában, verseket írt, betartotta a szertartásokat...

...mindez addig tartott a Tiltott városban, amíg a nemzeti hadsereg 1924-ben fel nem szólította a császárt, hogy költözzön...folyt.köv.