A kínai kertművészet hosszú évezredes hagyományai az európai kertkultúrára is hatással volt, pl. az angolkertek kialakulásában jelentős szerepet játszottak. Az angol kertművészet első könyvei szembeállították a francia kerteket a kínai kerttel, ez utóbbiakat rendetlennek és káoszosnak tartották, pedig Goethe is megmondta: az angolkert ideális, de nem valószerű hely.

 Kezdetei i.e. 3000-ra nyúlnak vissza, fénykora a Tang korra esik (618-907), ekkorra már egy magára adó nemes embernek illett szép kertet varázsolnia maga köré. A kertek egyre fényűzőbbek lettek, amit a gazdasági fellendülésből származó bevétel (selyem, kerámia) tett lehetővé. Az egyre szaporodó magánkertek a jómódú mandarinok és művészek megbízásaiból jöttek létre. A kertek nem csupán az esztétikum tárgyai voltak csupán, hanem egy zárt rendszert képeztek, amelyben minden növénynek és tárgynak megvolt a maga helye, a kert a világegyetem képmása volt a harmónia és a szépség legtökéletesebb egysége. A legfontosabb formai elemek: víz (tavak, vízesések, patakok), kövek és sziklák, pavilonok és a növények. A kert kialakításának egyik legfőbb szempontja, hogy a qi (csí) az életenergia akadálytalanul tudjon áramlani. Az egyik legfontosabb motívum a körbe zárt négyzet elhelyezés, amelyben a kör jelképezi az Eget, a négyzet a Földet. A kínai kertészek előszeretettel éltek a tájképiség eszközeivel, a távolabbi természeti képződményeket (hegyeket, völgyeket) előszeretettel vonták be a kertépítésbe, egy-egy kanyargó ösvény végén vagy egy bambuszpavilonba beérve sokszor festői látvány tárul a szemünk elé.

 A kínai kert filozófiája is eltér a nyugati ember szemléletétől: a kínai nem uralni akarja a természetet, hanem együttműködni velük, elősegíteni, hogy a természet erői szabadon megnyilvánulhassanak. Mint minden más kapcsolatban a kínai alázatot és tiszteletet mutat a kerttel szemben. A Shan-shui (hegy és víz) a kínai tájképfestészet filozófiájából alakult át a kert- és tájrendezés alapvető rendező elvévé. Az európai ember számára egy bonyolult rendszerről van szó, hiszen olyan kulturális elemeket tartalmaz, amelyek ugyan jelene vannak a hétköznapi gondolkodásban, de nem dominánsak. Ilyen pl. a magasság és távolság kombinációja: a kertet úgy alakítják ki, hogy a kertbe belépő ember szeme síkja fölé kerüljön a lényeg, pl. ki lehet emelni egy hegy monumentalitását, amely a halandóságra és tisztelettudásra figyelmezteti az embert, hiszen a kő örök, az emberi hatalom meg véges.

Az idők folyamán a kertrendezésben is utat tört a feng-shui a térrendezés művészete, amely szerint a legideálisabb a „sárkány gyomor” elrendezés, amikor a kertet félkörívben öleli körül egy hegy vagy egy erdő, a terület legyen egy kicsit lejtős és a kilátást egy tó zárja le.

 Az égi paradicsomnak a földön Suzhou a mása, tartja az egykori kínai mondás, a világörökség részét képező Suzhou magánkertjei a legismertebbek és a legszebbek. Suzhou kereskedelmi és gazdasági központként funkcionált a középkorban, a jómódúak előszeretettel hoztak létre kerteket. A kerteknek beszédes nevük van azért, hogy a kertbe belépőt egy képzettársítási mátrixba helyezzék:

1. Kavargó Hullámok Pavilonjának kertje (Cang Lang Ting),
2. Oroszlán liget (Shi Zi Lin),
3. Az alkalmatlan hivatalnok kertje (Zhuozheng Yuan),
4. A marasztalás kertje (Liu Yuan)

5. A Halászhálók mesterének kertje (Wang Shi Yuan),
6. Szépvidéki hegyi villa (Huanxiu Shanzhuang),
7. Kettős kert (Ou Yuan),
8. A mívesség kertje (Yipu Yuan),
9. A nyugodt elmélkedés kertje (Tuisi Yuan),
10. Örömök kertje (Yi Yuan).

A császári kertek közül a legismertebb és legkedveltebb a pekingi Nyári-Palota hatalmas, 290 hektáron elterülő kertegyüttese, amelyet a XVIII. Században alkottak meg. A növények, a sziklák, a kövek, a pavilonok, mind-mind a kínai szimbólumrendszer alapján nyerték el végső helyüket. A bambuszok és fenyők a hosszú életet, állhatatosságot és teljességet jelképezik. A tarkakérgű kilenc ágú fenyő („Kilenc Sárkány fenyő”) a császári családot jelképezi (a 9. a császári családot jelképezi), a vadalmafák a béke szimbólumai, a tavi lótuszvirág a lélek öröklétét jelképezi.

 Minden növényt gondosan kitervezett jelképrendszer szerint ültettek, míg a bambuszok és fenyők a hosszú életet, állhatatosságot és teljességet jelképezik, a 9 ágú tarkakérgű fenyő, más néven a "Kilenc Sárkány fenyő" a császári családot jelképezi (a 9-es szám számtalan helyen megjelenik, minden esetben a császári családot jelképezi, hiszen a 9 legnagyobb egyjegyű szám). A vadalmafák mindig fenyőkkel szemben állnak és a békét jelképezik. A császári család szívesen rendezett kerti ünnepségeket az almafa virágzásakor. A fenyők lábánál terrakotta színű fenyőkéreg látható, törött cserepeket szimbolizálva. A lótuszvirággal teli tavak igen fontos szimbolikával bírnak, hiszen a buddhizmusban a lótusz jelképezi a lélek felemelkedését.

 A sors fura fintora, hogy a 8 évesen trónjáról lemondatott majd a később a Tiltott Városból elűzött PuYi élete utolsó részében a Nyári Palota és Pekingi Botanikus Kert kertészeként dolgozott.