Jókai szeretett "játszani". Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy írt rövidebb elbeszéléseket, novellákat és egyéb "furcsaságokat" sokszor a valóság és a képzelet határán játszadozva Kínáról. Ne felejtsük el, hogy Kincső nevünk is tőle származik, először A jövő század regénye c. művében tűnik fel, bár ott helynévként szerepel, az elképzelt őshaza magyar formájú neve, aminek a kínai változata Jókai szerint Kin-Tseu. Ennek a névnek a forrása a King Csou ókori kínai tartománynév. A helynévből a 20. században vált női név

Két rövidebb írást közlök tőle ehelyütt:

CHINAI FURCSASÁGOK
Egy régi foliansból kiszedegetve

A kínai ember nagyon szeret urat játszani; mikor valakit vendégül hiv meg, hogy a tál tetézettnek lássék, az előtte való napról megmaradt csontokat alul rakja a tál fenekére s arra felül a sültet.
A kínai hajókon nem szabd semmi húsfélét sütni: azt tartják, hogy ha a tengeri szellem megérzi a pecsenyeszagot, maga is mingyárt pecsenyére vágyik, s a hajósokat nyeli el.
Kínában van egy hegy, melyen minden állat megszelidül; még a tigrisek sem harapnak. Vajon a Xantippék is megszelidülnek-e ott? arról nem tudósit az irás.
A Pooting tó Kínában olyan érzékeny, hogy ha követ hajitanak bele, egyszerre vérvörös lesz.
Kínában vannak olyan fenevadak, melyek éppen úgy nevetnek, mint az ember. Gyakran megjárja velük az erdőben járó vándor; mikor oda megy, hogy megtudja, mi az a jó, amin olyan jó izűt tud valaki kacagni? Azt azután megeszik.
Kínában szavahihető utazók láttak olyan madarat, amelyből télire hal lesz; olyan tyúkot, mely selymet ereszt, mint a selyembogár; tekenős békát, melynek szárnyai vannak és repül; olyan halat, melynek tehénszarva van és fejni hagyja magát; s olyan pókot, mely gyöngyöt tud késziteni. Mutatványt nem hoztak belőlük; de irásban hagyták.
A kínai császárnak háromezer írónője van, kik rendes fizetésben állnak s verseket és történeteket írnak; de férhez menniök nem szabad.
Van egy pompás madár Kínában, amit csak lefestve látni, úgy híják, hogy "napmadár." Mikor ez in natura is megjelenik, olyankor a császári családot valami nagy veszedelem fenyegeti.
A kínai ember azért visel olyan hosszú varkocsot, hogy mikor meghal, a jó szellemek annál fogva rántják fel a paradicsomba.
A kínaiak darut tartanak a háznál, hogy sokáig éljenek; - minthogy a daru is sokáig él.
Kínában van egy barlang, melyben olyan agyag terem amiből kenyeret lehet sütni és megenni.
Kínában vannak társaságban élő kígyók, melyek királynét választanak maguk közül, s annak a fejére koronát fújnak.

Forrás: Üstökös, 1863. december 5, 23. szám, 179. oldal.

[A KÍNAI HUMORRÓL]
Értekezés

A humor csak szabadelmű és felvilágosult népek tulajdona.
Nemzetek, aki szeretik kimondani az igazságot; mikor nyiltan nem lehet, képes beszédben, tréfa szine alatt is; akiknek szelleme azon önállóságra jutott, ahonnan a jót a rossztul nem csupán a hagyományos hit, hanem saját itélőtehetség tudja megkülönböztetni, akik a világosságnak szemébe mernek nézni, azoknál otthonos a humor.
Kínában nincs nyoma a humornak.
Régi évkönyvekben egész halmazát fedeztem fel azon jegyzeteknek, mik kínai népmondákból gyűjtettek össze: hogy talált Konfucse a pusztában egy kutat, melyből szomjas levén inni akart, de miután megtudá, hogy azt zsiványok kútjának híják, ott hagyá és szomjan odább ment; - másutt a kínai bálványisten, hogy engedi magát az áldozatok hulladékaival kielégíttetni, míg azoknak javát az áldozó magának tartja: - mint utálja a tengeri szemmel a pecsenyeszagot? - hogy készített Kao Ti császár kövekbül hadsereget, miután élő népét az ellenség és az elemek elpusztíták; - hogy viszik fel a kínait halála után hosszú varkocsánál fogva az égbe? - hogy veri meg a házi bálványistent a kínai kereskedő, mikor veszteségben van? - mind ezek nekünk elég humoristikus dolgok, de ott egész komolysággal vannak följegyezve s nincsenek igényeik a kedvderítésre. […]

Forrás: A magyar néphumorról (részlet), Cikkek és beszédek, 5. kötet, 335. oldal.
Kritikai kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968.

Egy hosszabb elbeszélés itt: Tsong-Nu és itt: A leaotungi emberkék