Vessünk egy pillantást most arra, hogy mennyiben másként működött ez az ország, mint anno Európa.

Visszautazunk a múltba a XII. századig. Európa éppen a kereszteshadjáratokkal van elfoglalva, a román stílus fénykorát éli, a pápaság és a császárság harcainak éppen hogy vége van, az európai fővárosok lakossága néhány tízezer főt számlál...

Ebben az időszakban Kína fővárosa Hangzhou (Hangcsou) a maga 1 milliós lakosságával. Minden harmadik évben népszámlálás van Kínában, a császár elvileg minden alattvalóról tudhat(na). (Európában először 1749-ben Finnországban tartanak népszámlálást.) Ezen még Marco Polo is annyira meglepődik, hogy feljegyzi naplójába ezt a különös szokást, ti. minden háztulajdonos, feleség, gyerek, szolgák, állatok...stb. nevét ki kellett írni a ház kapujára.

A legendás kínai közigazgatásról néhány példa: a nagyvárosokban megfelelő  távolságra egymástól katonák laktak. A katonákat nem a megszokott státuszban alkalmazták: fő feladatuk az utcai verekedések megfékezése és az éjszakai járőrszolgálat volt, ezenkívül a tűzoltásban is segédkeztek, ami nem volt ritka Kínában. Olyannyira komolyan vették a tűzrendészeti előírásokat, hogyha bármilyen kis tüzet észleltek az engedélyezett órákon túl, akkor megjelölték a ház kapuját, a tulajnak másnap a hatóságok előtt  kellett felelnie, ugyanez  várt azokra is, akik megszegték az éjszakai kijárási tilalmat.

Amíg Európában szétzötyögték magukat a hintókon az urak, a kínai nagyvárosokban téglával kirakott főutak voltak, gyakran elég szélesek (10-15m), az alatta elhelyezkedő csatorna vezette el a vizet, még Marco Polo is elcsodálkozott ezen "...ily módon az úttest állandóan száraz marad." Az utakat, csatornákat, hidakat állandóan karban tartották.

Európában jó sokáig az volt a "divat", hogy a háztartásban keletkező hulladékot (az emberi "végtermékekkel" egyetemben) egyszerűen kiöntötték az utcára, a középkori városmagokban ma is látni ezeket a szűk csatornákat, ahol a szenny folyhatott oda, ahová csak akart. Kínában azonban az utcák tisztítása az állam feladata volt. A nagyvárosokban szervezett brigádok hordták el a szemetet nyílt, üres telkekre (csakúgy mint manapság) és a csatornákat is rendszeresen kikotorták. A gazdag házakban már árnyékszékek működtek,  a szegényebb házakban pedig egy helyre végezték  a dolgaikat az emberek, amelyeket rendszeresen tisztítottak.

A higiéniára is különös gondot fordítottak. Ebben az időszakban Európa még rendesen "vakarózott", egyáltalán nem volt divat a fürdés, a Távol-Keleten azonban kötelező volt, ez egyfajta rítusként is szolgált. A gazdagabbak házaiban saját fürdőhelyiségek voltak, a szegényebbek közfürdőkben mártózhattak meg.

A jó öreg bürokráciát is a kínaiak találták fel és a tökélyig fejlesztették. A mandarin államban mindenkinek megvolt a maga feladata és helye. A hatóságok könyörtelenül odacsaptak ha valaki megsértette az előírásokat. A szigorú előírások mindenki számára természetes szabályként működtek, azokat megsérteni gyakran egyet jelentett a társadalomból  való "kiiratkozással".