Attól függ honnan nézzük. Egyébként sehonnan sem az. Gazdaságilag kőkemény kapitalizmus van, némi állami felhangokkal. Politikailag a diktatórikus keveredik az autoriterrel. Jogilag Kína lemásolta a nyugati államok jogi berendezkedését. A közigazgatási rendszer működése sajátságosan ázsiai. Társadalmilag...(Ennek leírása egy egész könyvet tenne ki.) Kínában ma dupla annyian támogatják a kapitalista rendszert, mint Franciaországban. Meglepő és mulatságos? Az.

Mao több méteres arcképe tekint le Kínára a Tiltott Város faláról az év 365 napján. Azért abban van valami szürreális, hogy néhány sarokra Maotól a kínaiak boldogan falják a "mekis" kajákat és hörpölik a kólát. Mao testét megőrizték az utókornak és mint valami "vásári majmot" mutogatják a turistáknak (csak úgy, mint Vlagyimir Uljanovot). A Mao által felszabadított Kína hamarosan újra a világ vezetője lesz. E felől senkinek ne legyen kétsége. (Már többször említettem ebben a blogban, de újra és újra: Kína a XIX. századig minden tekintetben előtte járt Európának.)

Mao szelleme tovább él: a kínai alkotmány preambuluma hivatalosan is deklarálja, hogy az ország Mao elvtárs iránymutatásain halad tovább. (Ebből persze semmi sem igaz). Kína megszűnt a lenézett ázsiai perifériának lenni a XX.sz végére. Az elnyomásból gazdaságilag (és félig jogilag is) felszabadított emberek ma már mernek álmodni és az álmaik valósággá válhatnak. Ma már mindenki vállalkozhat.

Mesés vagyonokat gyűjthet. Olyan autót vesz magának, amilyet akar. A parasztok gyermekei egyetemekre járhatnak. Az éhezés és a nyomor hamarosan a múlt homályába vész. Az emberek otthon nyugati filmeket néznek. Bárki járhat Armani öltönyben és hordhat a vállán Louis Vutton táskát - már ha van rá pénze. A világ egy kattintásra hever mindegyik kínaitól. Lassan már a szerzetesek is úgy ébrednek Lhászában, hogy bekapcsolják a netbookjukat. A családok ma már nem csak suttogva mernek politizálni. Az öntudatra ébredő kínai ember pert nyerhet valós jogsérelme okán a kínai állam ellen. Shanghaj ma úgy néz ki, mintha nem is Kínában járnánk, hanem valami másik bolygón. A világ Kínában megszűnt egy szürke, reménytelen világnak lenni...

A Kínai Kommunista Párt (KKP) kommunistának vallja magát. A világ televíziói a kommunista szuperhatalomként emlegetik Kínát.  Akkor most hogy van ez?

Teljesen nyilvánvaló, hogy gazdaságát tekintve Kína egy kapitalista ország. Már nem csak szavakban. 2004-től a kínai alkotmány elismeri az emberek magántulajdonát és azt védelem alá helyezi. A kínai kormányzat ettől eltekintve még rajta tartja az ujját a gazdaság ütőerén. Van állami beavatkozás? (Van. De melyik országban nincs?) A GDP 70-80%-a a magánszektorból származik. A KKP tagjai helyi szinten erősen befolyásolják a gazdasági-politikai életet, ők  az "ügyek urai". (De melyik országban nem erős emberek a helyi potentátok?)

A szabadságjogokat tekintve Kína nem Európa és lehet, hogy sohasem lesz az. Ezen a területen érvényesülnek legjobban a diktatúra polipkarjainak csápjai. Kínában 1 évben több tízezer tüntetés van, szinte mindegyiket szétkergetik. A szervezőket elviszik. A rendőrség a mai napig törvényesen tartóztathat le bárkit és küldhet "átnevelésre" bírósági ítélet nélkül. A sajtószabadság csak nagyon korlátozottan érvényesül, sztrájkolni tilos és a vélemény szabadsága a legkevésbé szabad. De ettől még Kína nem kommunista ország.

 A KKP szervezete, struktúrája és működése még a kőkemény sztálini időket idézi, azzal az óriási különbséggel, hogy Párt deklaráltan felvállalja a konfuciánus ideológiát, a "harmóniában és békében az emberekkel" nem csak üres szólam, hanem minden kínai így gondolkozik. Azonban ha jobban belegondolunk, lehet, hogy nem is olyan nagy botorság, hogy a KKP meghagyta a "kommunista" jelzőt a nevében: így az új generációknak is felsejlik abból valami, hogy honnan hová jutottak el az ország. Mao mára egy ikonná volt.

A fiatalok számára nem több, mint egy ember, akinek a képével órát, kártyát és tollat lehet venni, de hát van ilyen Ronaldós, meg Beckhames is.

A "kommunistázás" a nyugati hatalmak sajátja. Lehet, hogy így lehet még démonizálni egy ideig a "sárga veszedelem" forrását. Egyszer azért megkérdezném Obamától vagy Merkeltől, hogy mondják már meg, hogy mi a kommunista Kínában?

A kínai embertömegek ma már nem állnak a Párt mögött. Nem érdeklik őket az ideológiák. Ők csak jól akarnak élni és biztosítani akarják a gyerekeiknek a jövőt. A Yale egyetem rektora szerint a kínai egyetemek hamarosan Oxford, Cambridge és a Harvard közelébe érnek, a kínai kormányzat jüanmilliárdokat költ a felsőoktatásra, tíz év alatt megduplázták az egyetemek számát és a hallgatók létszámát. (Lenne miről példát vennünk ugye? Ha már keletről fú a szél...)

Kína vörös? Persze. Mindig is  az volt. A sárga mellett a több ezer éves császárság hivatalos színe volt. A kommunisták is a vöröset használták? Na és.

Kínában ma már csak a címer kommunista. De az nagyon.

A kínai himnusz utolsó két sorát meg maga Freddie Mercury is írhatta volna"...One heart, one soul,/One mind, one goal..."