Ha az átlagember Kínára gondol, előbb-utóbb a kék-fehér porcelánok is eszébe jutnak. Ma már szinte a közmondásként is használjuk: "...olyan értékes, mint egy kínai váza." Mi a titok?

1368-1644 -az utolsó eredeti kínai dinasztia kezdő és végpontja, a Mingeké. "Ming" annyit jelent "fényes" és az első Ming uralkodó választotta ezt a nevet ellenpontként a mongolok majd 100 éves "sötét" uralmára. Zhu Yuanzhang (uralkodott: 1368-1398) a későbbi első Ming császár vezette azt a nem reguláris hadsereget, amely megdöntötte a kánok uralmát.

1402-ben Jianwen császár rendelte el a birodalmi porcelángyár építését, elsősorban azért, hogy udvari használatra készüljenek el ezek a remek tárgyak, amelyeket állami- és vallási ceremóniákon használtak fel. Nem utolsósorban ajándéknak is kiválóak voltak.

1350 és 1750 között Jiangdezhen volt szinte a világ összes porcelántárgyának előállítója. Azért itt, mert a porcelán alapanyaga a "kaolin" (Gaolin-a hegy neve, ahol természetes úton volt megtalálható nagy mennyiségben) itt korlátlanul rendelkezésre állt. A porcelánfestő mesterek a természetből és a mitológiából kölcsönözték motívumaikat (virágok, sárkányok, rizsföldek...stb.). Az európai uralkodó udvarok hamar "rákaptak" a különleges tárgyakra, csak a XVII. században 3 millió darabot exportált Kína az európai államokba.

Aztán persze az európaiaknak is kellett a "fehér arany", ebben nem kevés segítségükre volt Pere d’Entrecolles, egy francia misszionárius, akinek sikerült bejutnia a porcelángyártás középpontjába és aki több leveleében leírta, hogyan is készül ez a csoda. 1710-től Meissenben is elkezdték gyártani a porcelán tárgyakat.

A kék festésű vázák és egyéb porcelán tárgyak a kobaltból készített festéktől nyerték el végeleges színűket és váltak a kínai porcelán védjegyévé. A másik szín, amit használtak a vörös volt, ami a szerencse színe Kínában, így nem véletlen, hogy sok megrendelést kapott a császári manufaktúra.

A XVIII. századra aztán számos városban létrejöttek Európában a porcelán műhelyek (így pl. a hollóházi az 1770-es években - éppen most szüntették be a működését), így a XIX. századra a kínai porcelán már megszűnt egyeduralkodó lenni.

Egyébként a kínai porcelánnak is több fajtája van, a legkülönlegesebbek a vörös porcelánok, amelyek réztartalmuk miatt válnak vörössé, a fehár porcelánoknak is több fajtáját különböztették meg az égetés és az utómunkák változásait követve.