A legizmus („Fa jia” – „Törvénykezők iskolája”) a kínai fejedelemségek közötti kül- és belháborúk (i.e.VI-III.sz.) ellenreakciójaként jött létre, keresve azt az eszközt, amellyel az állam képes annyira megerősödni, hogy magát meg tudja védeni és hódító háborúkat is tud indítani, ehhez azonban minden erőforrásnak az állam rendelkezésére kell állnia. A legistákat nemegyszer az első „totalitárius” eszmerendszer kidolgozóiként tartják számon, mert az egyének minden cselekedetét, munkáját, gondolatát az uralkodó szolgálatába kell állítania, a személyes motivációknak vagy jólétnek nem jut szerep. Minden ember az állam szolgálatában kell állnia, az állam pedig csak egy eszköz az uralkodó kezében, amivel a céljait el tudja érni. Az állam szimbolizálja a közérdeket, míg az egyének reprezentálják az önző magánérdekeiket, amelyek egy jól kormányzott államban nem juthatnak szerephez.

A legjelentősebb gondolkodó Han Fei volt, akinek munkája a „Han Feizi” a legfontosabb összefoglalása a legista tanoknak. Han Fei, aki Han állam uralkodócsaládjának a tagja volt, látván a hazájában uralkodó zűrzavar és a külső támadások által jelentekező állandó veszélyt, olyan tanácsokkal próbálta el ellátni a hozzá fordulókat, amellyel a rend és szervezettség megőrizhető. A célja az volt, hogy meghatározza azokat az elveket, amelyekkel leghatékonyabban biztosítható az állam megmaradása – túlélése -, illetőleg a köz érdekeinek megtartása, legyen szó akár az uralkodóról, akár a népről.

 A legisták főbb állításai a következők:

A törvényeket és rendeleteket nyilvánosságra kell hozni, amelyeknek „pontosan meghatározottaknak” kell lenniük, azért, hogy még a legegyszerűbb ember is tisztában legyen ezekkel. Aki tiszteletben tartja a törvényeket azt jutalmazni kell, aki megszegi azt büntetni kell. A törvény a zsinórmérték, amelhez mindenkinek igazodnia kell. A stabil kormányzáshoz mindkettőre szükség van, egyik sem lehet meg a másik nélkül, mert különben zűrzavar támad.

 A modern bürokrácia alapelvei jelennek meg a hivatali hatáskörökről szóló elmélkedésben: „Az, hogy a kormányzás során nem szabad túllépni a hivatal (hatáskörén), azt jelenti, hogy mindenki törődjön a (saját) kötelességével, és ez helyes.”

 Egy jól kormányzott országban nincsen helye a széthúzásnak, a többféle álláspontnak, a vitának. Ha teret engedünk az uralkodó ideológiától eltérő nézeteknek az szükségképpen zűrzavarhoz vezet: „A szavak közül nem lehet kettő <két különböző- is értékes, a törvények közül nem lehet kettő (egyaránt) megfelelő.

 A nép irányítására egyedüli eszköz az új törvények megalkotása, ezekkel az uralkodó el tudja érni a céljait. Ha nincsenek irányító normák, akkor az emberek olyanok, mint „madarak vagy a vadállatok”, „az emberek (irányításának) alapja a jog. Ezért a jó uralkodó a jog segítségével irányítja az embereket, és így az uralkodó (elnyeri) a tiszteletet és az (ország) területe felvirágzik. A bűnelkövetések megakadályozására még a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőit is rendkívül szigorúan meg kell büntetni, hogy ezzel további bűncselekményeket lehessen megakadályozni. Han Fei szerint: „A jutalmak osztásában az uralkodó olyan jóságos, mint a jókor jött eső, minden embernek haszna van a nagylelkűségéből; de a büntetések kiszabásában borzalmas, akár a villámlás”. Shang Yang ugyanezt fejezi ki más szavakkal:  „semmi sem fontosabb a bűnelkövetések felszámolásában, mint a szigó büntetések alkalmazása." Az állam által alkotott törvényeket azonban megfelelő módon végre is kell hajtani és ebben nem lehet szubjektív szempontoknak engedni: „Amikor az uralkodó és hivatalnokai képtelenek a törvényeket végrehajtani és engedik, hogy saját érdekeik felülírják (a szabályokat), akkor káosz lesz. Ezért törvényeket kell hozni, világosan meg kell határozni a feladatokat és a jogsértések megítélésében nem szabad a magánvéleménynek teret engedni.”

 Qin birodalom magas fokú szervezettsége a legista filozófiai iskola alapvetésein nyugodott, és amely révén végüli is kivívta az egyeduralmat és az első császár egyesítette Kínát. A legisták fő tétele szerint, mint bemutattuk, a társadalmi rend fenntartásához a büntetések elkerülhetetlenek, még a csekély súlyú bűncselekményeket is szigorú büntetéssel kell megtorolni, Shang Yang szerint: „Semmi sem alapvetőbb a bűnök felszámolásában, mint az elrettentő büntetések alkalmazása- Az az i.e. IV-III. századból származó filozófia határozta meg a kínai jogrendszer működésének alapvető vonásait egészen a XX. századig.