Az utolsó császár, Puyi emlékirataiból képet kaphatunk arról a hihetetlennek tetsző auráról, amely a császárokat körülvette évszázadokon keresztül. Miután Puyit lemondatták a trónról, életmódja mit sem változott, tényleges hatalma megszűnt létezni, azonban mindaz, ami a császár mindennapjainak rutinját jelentette, tovább élt.

A császár szinte sohasem volt egyedül. Mindig díszes kíséret követte, amely a következőképpen állt össze:

Amikor a császár sétálni indult a Tiltott Városban, előtte haladt egy eunuch, aki hangjelzéssel figyelmeztette az emberek térjenek ki, mert jön a császár. Mögötte ment a császár személye körüli két "legfőbb" eunuch, majd  maga a császár. Ha az uralkodó gyalog  ment két eunuch ment közvetlenül mögötte, akik arra figyeltek, nehogy elessen a császár, mögöttük egy eunuch tartotta a baldachint. Ezután a császár "dolgait" cipelők sora következett. Volt aki a kinyitható ülőkét cipelte, hogy az uralkodó bárhol leülhessen; volt aki a császár váltóruháit cipelte; volt aki az esernyőt és a napernyőt vitte; volt aki a császári teakészletet cipelte a forróvizes kannával és  a süteményes dobozokkal egyetemben; volt aki a császár gyógyszereit és a legszükségesebb elsősegélyhez szükséges dolgokat vitte a vállán; a sort általában a latrinát és a gyaloghintót cipelő eunuchok zárták.

Az étkezés lebonyolítására is külön koreográfia szolgált. Bárhol is volt a császár a palotában, ha kiejtette azt a szót a száján, hogy éhes, akkor egy egész gépezet indult be: az étekcsarnokig a különböző helyeken posztoló eunuchok vitték el a hírt,  hogy a császár éhes. Két asztalt állítottak fel a fő ételek, hármat a sütemények számára. Mielőtt az "Ég Fia" nekiállt volna enni, az ételkóstoló eunuch végigkóstolta az összes ételt, ezzel próbálták meg megelőzni, hogy megmérgezzék a császárt. Koronként ugyan változott a fogások száma, de azt lehet mondani, hogy általában 30 és 100 (!) körül mozogtak.

Nézzünk pl. egy reggelit: tyúk gombával, kacsasült, főtt hús, főtt pacal és tüdő, húsfilé párolt káposztával, párolt bárány, bárány spenóttal, szójasajt, sült hús párolt káposztával, bárányfilé hónapos retekkel, kacsaszeletek tengeri uborkával, kockára vágott kacsasült, párolt bambuszrügy, olajba sült húsos táska, hagymás sült, füstölt csülök, főtt szójabab, füstölt hússzelet, erősgyökér húsleves, színhúsleves...Az étkek már készen voltak, mire a császár neki ült étkezni, mivel azokat már fél nappal korábban elkészítették és folyamatosan melegen tartották. Ugyanis az lehetetlenségnek tetszett, hogy a császárnak várnia kelljen bármire is.

Na most ezt ne úgy tessék elképzelni, mint nálunk, hogy egy baromi nagy tányér mindenből...kis porceláncsészékben vagy tálkákban szolgálták ezeket föl és általában kis mennyiséget. A Qing-korban (XVII-XX.sz.) volt egy szabály, mely szerint a "császár nem ehet többet három tele szájnál", ami azt jelentette, hogy a császár maximum három falatott evett egy ételből. Ennek elsődleges oka az volt, hogy senki ne tudja mi a császár kedvenc kajája, ezért ne tudják megmérgezni. Ennek megelőzésére még egy óvintézkedést tettek: mindegyik ételben volt egy ezüstlapocska, mert úgy tartották, a méreg hatására a lapocska elszíneződik. A túlevés megakadályozására szolgáló szabály az uralkodó egészségét is óvta: féltették a gyomorrontástól, bármennyire is furcsának hangzik ez.

Hozzá kell, hogy tegyük, hogy az ételek összeállítása szinte mindig egészségmegőrzési célokat is szolgált. Az étekválasztók olyan ételeket és italokat válogattak össze, amiről tudták, hogy jótékony hatással van a szervezetre. Az ételek mellett elképesztő mennyiségű ital és gyümölcs is felkerült az asztalra: borok, dzsúzok, gyümölcskivonatok, aszalt gyümölcsök (pl. sárgadinnye, papaya, gyömbér, krizantém dzsem, gingko kivonat, borsmenta, mandula...stb.)

Ez a "kajahegy" elképesztő mennyiségeket jelentett: a hat személyből álló császári család egy hónap alatt mintegy 2000kg húst fogyasztott el, legalábbis ennyit tálaltak eléjük, valamint 388 tyúkot és kacsát. Ez persze elképesztő összegekbe is került, csakúgy, mint a ruházkodás.

A császár mindig új ruhában járt. Az utolsó császár kimutatása szerint 1 hónap alatt a következő ruhák készültek el: 11 prémkabát, 6 prémköntös, 2 prémmellény, 30 öltöny. A különféle ruhák hordása persze nem elsősorban "hóbort" volt, hanem részletesen megszabott rituálé: köpenyből pl. az év folyamán 28 félét kellett felvennie Kína urának.

A császári család ügyeivel több hivatal is foglalkozott (ide tartozott pl. a kincstár, a szertartások hivatal vagy a testőrség), összesen 48 részleg. Az 1916-os kimutatás szerint a császári udvar kiadásai mintegy 3.000.000 ezüstre rúgtak. Akkor amikor a császárság már nem is létezett...

folyt. köv...