Még ma is elcsodálkozunk azon, ha azt látjuk a TV-ben, hogy embereket végeznek ki Kínában korrupcióért. Kína több évezredes jogi hagyományai alapvetően büntetésekre épülnek (lsd. legizmus). „Fa xing ye”, azaz a „törvény büntetés.” A császárkorban rendkívül súlyos büntetéseket szabtak ki, még a XX. Század elején is, amelyek az európai gyarmatosítóknak meglehetősen barbár cselekedetnek tűntek (ilyennek számított pl. a „lingchi” azaz az élve felszeletelés”).
Voltak olyan bűncselekmények, amelyek esetén nem volt bocsánat, az ezeket elkövetők nem részesülhettek amnesztiában, általában lefejezték őket, de néhányukon a „lingchi”-t hajtották végre. (Most erről képeket inkább nem teszek be ide, akit érdekel a google-ben rákereshet). Ezen bűntettek elkövetése esetén általában az elkövető családtagjait is megbüntették a kollektív büntetés ősi elve alapján, a család minden vagyona az államra szállt. A két legsúlyosabbnak minősülő bűntett esetében (lázadás, zendülés) az elkövető egyenes ági férfi rokonságára is halálbüntetés, a család többi tagjára pedig szolgaság várt, vagyonuk az államra szállt. Az árulás bűncselekményét elkövetőknek a fejét vették, a család többi tagjára – az előbbiekkel összehasonlítva - egy fokkal enyhébb büntetést szabtak ki, száműzték őket.
A többi súlyosabbnak minősülő bűntett esetében is bűnhődtek az elkövetők családtagjai. Kínában nem létezett nagyobb büntetés, mint a család „nevének” a megszégyenítése, a társadalmi stigmatizációt ezekben az esetekben a jog szabályai is támogatták. A legsúlyosabb bűncselekények: a lázadás, zendülés, árulás, depraváció esetében, ezek tervezése olyan gonosztól való cselekedet, amely „bemocskolja az egész családot, és a gonosz kipusztításához el kell érni a gyökerekhez”, így „az egész család valamilyen módon osztozik a lázadó gonoszságában, és mindannyian megérdemlik, hogy meg legyenek büntetve”. Mindenkinek aki részt vesz e cselekmény elkövetésében, a büntetése lefejezés, az elkövető apjára és fiútestvéreire megfojtás várt – 75.életév alatt ill. 15 felett –, a többi rokonra egyenes ágon az ükunokáig bezárólag, illetve a legközelebbi oldalági rokonokra szolgaság várt. Az említettek teljes vagyona az államra szállt.
Az Európában is szabályozott cselekményeken kívül (felségárulás, zendülés, lázadás, emberölés, vérfertőzés) a konfucianizmus által keretbe foglalt etikai rend ellen vétőkre is súlyos büntetés várt (szülők iránti tisztelet elmulasztása vagy negligálása, kegyeletsértés.) A lázadás az uralkodói vagy szülői hatalom ellen a legsúlyosabb bűncselekménynek számított, ez került az első helyre. „A király foglalja el a legmegbecsültebb pozíciót és ő a címzettje az Ég becses rendelésének. Mint a menny és a föld ő azért cselekszik, hogy védelmezzen és támogasson, tehát apja és anyja legyen a népnek. Mint az ő gyerekei és alárendeltjeinek lojálisnak kell hozzá lenni és gyermeki szeretettel kell felé fordulni.” Ezért mindazok, akik „lázadók a szívükben”, szembemennek „az ég állandóságával és megsértik az emberi elveket.”
A második helyen szerepelt a zendülés, amely szerint „a személy megsérti a törvényeket és lerombolja a rendet, ellenében megy a moralitásnak és az erényes viselkedésnek”, ez a gyakorlatban az ősök templomainak, sírjainak, épületeinek lerombolását jelentette. A harmadik legutálatosabb cselekmény az árulás volt. E három cselekmény tervezése – „előkészülete” – is főbenjáró bűntettnek számított. A negyedik cselekmény a kontumácia, amely a legközelebbi felmenő családtagok sérlemére lehetett elkövetni, ide tartoztak az alábbiak: az apai felmenők megütése vagy emberölés előkészülete; az apai nagybácsik és feleségeik, idősebb báty vagy nővérek, anyai nagyszülők vagy a férj illetve szüleinek vagy apai nagyszüleinek megölése. Az ötödik cselekmény a depraváció, amely két különálló cselekményt takar: az egyik ha valaki egy háztartás legalább három tagját megöli, a másik pedig az, ha valaki az emberölés után megszentségteleníti a testet (pl. elégeti).
A hatodik a „nagy tiszteletlenség”, amely jelenti egyrészt a szent helyekről tárgyak elsajítását, másrészt a császár ingóságainak megkárosítását. A hetedik a gyermeki szeretet hiánya, a kódex értelmező rendelkezést is fűz ehhez: „Szolgálni valaki szüleit ez a gyermeki szeretet.”Ide tartoznak azok az esetek ha valaki megvádolja vagy megátkozza a szüleit vagy apai nagyszüleit, illetőleg ha a gyermek vagy az unoka ki akar bújni a szülőtartás kötelezettsége alól azáltal, hogy megosztja a családi vagyont vagy a háztartási regisztert. A cikk kommentárja szerint a „szülők elégtelen támogatása” is ide tartozi, azaz ha valaki „ellentmond a szülők vágyainak.” Szintén a szülőtisztelet elmulasztásának számít az is, ha valaki nem gyászolja meg a szüleit vagy a gyászperiódus alatt, mint házasságközvetítő működik közre más pár házasság kötésénél vagy zenél vagy erre kér másokat, illetőleg nem illő ruhában jár. E szabály alapján minden olyan cselekedettől tartózkodni kellett, ami felfokozott örömre adhatott okot. A nyolcadik cselekmény a diszkordia, amely az ötödik gyászfokozaton belüli rokonok megölésének kitervelése ill. eladása, valamint a férj illetőleg rokonainak megütése vagy megvádolása. A kilencedik cselekmény a „nem helyes viselkedés”, minden a „li” szabályrendszerének nem megfelelő viselkedés ide tartozott. Ez a tiltás magában foglalta mindazon cselekedeteket, amelyet valaki a főnöke, a prefektus, a magisztrátus, a tanár, a katonai parancsnok sérelmére követett el. Ide tartozik továbbá az is, ha valaki nem gyászolja meg a férjét, zenél vagy nem hord gyászruhát, illetve újraházasodik a gyászperiódus alatt. A tizedik kategóriába azok a cselekmények tartoznak, amikor valaki szexuális viszonyt létesít valamely közeli rokonával.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.